Vajon tudja-e, hogy mitől fosztja meg magát az, aki „én ügyetlen vagyok”, „nekem botkezem van” felkiáltással nem kezd hozzá semmihez?
Kriston-Bordi Zsuzsanna, a quilling szenvedélyes alkotója beszél arról, mit jelent számára ez a technika, és maga az alkotás.
Lami: Ha rád nézek, és beszélgetek veled, egyből a szenvedély jut eszembe az alkotás szinonimájaként.
Kriston-Bordi Zsuzsanna: Alkotni, létrehozni valamit, mindenki számára örömet jelent. Legyen az egy jól sikerült vacsora vagy a legkisebb királylány szépen befont copfja. Elégedettséggel tölti el létrehozóját, új és újabb próbálkozásra sarkallja a vállalkozó kedvű ügyeskedőt.
Vajon tudja-e, hogy mitől fosztja meg magát az, aki „én ügyetlen vagyok”, „nekem botkezem van” felkiáltással nem kezd hozzá semmihez, amit kézzel, szemmel, szívvel lehet megteremteni?
Mert nem csak mások munkáján jó érzés elámulni, hanem szívet melengető az is, ahogy szemmagasságba emeled az elkészült saját munkád, forgatod kicsit, és közben az arcodon szétterül a mosoly, kiszakad egy elégedett sóhaj, és már csak olyan helyre kell tenni, hogy minden arra járó családtagnak szemet szúrjon. No, és persze egy szuper jó képet készíteni róla, amit feltölthetsz az oldaladra szerénykedő megjegyzéssel, miszerint „ez az első próbálkozás, és sokat kell még gyakorolni…”
Lami: Azt mondják, minden kezdet nehéz, de a legnehezebb legyőzni félszegségünk, lustaságunk. Te mit gondolsz erről?
Kriston-Bordi Zsuzsanna: A kreatív tevékenység nem úgy kezdődik, hogy az ember eldönti, ezután alkotni fog, és persze szebbnél szebb dolgokat. Eleinte csak egy kis virág formálódik, ahogy szalad a kezedben tartott toll, amíg telefonálsz, és ha hosszasan beszélgetsz, ki is színezed közben, de legalább különböző irányban satírozva árnyalatot kapnak a szirmok, a levelek. Innen egy apró lépés az első, a második és a harmadik színező könyv, és a hozzá szükséges színes ceruza, és még folytathatnám a végtelenségig.
A varázslatos eszköztár újra és újra magához vonz valamit. Megjelennek a színes szalagok, a gyöngyházfejű gombostűk, a formalyukasztók, a festékek és az ecsetek. Csak az tűnik fel, hogy az íróasztalod polcai, fiókjai már zsúfolásig vannak kincsekkel, sőt egy-két-öt-tíz tapéta-ruhába öltöztetett cipős doboz tornyosul már a sarokban. Amikor rajtakapod magad azon, hogy elmélyülten olvasgatod a komment-párbajokat a ragasztópisztolyok tudásáról és minőségéről, tudnod kell, hogy már nincs visszaút. Menthetetlenül „kreatív” lettél!
Szerző: Kriston-Bordi Zsuzsanna
Szerkesztő: Lami
Ha tetszett a cikk, kérjük, oszd meg!
