Lami: Az üvegről és üvegfestésről mindig az a szerencsétlenül járt hölgy jut eszembe, akinek az egyik bravúros alkotása eltört egy kiállítás berendezése alatt. Egy üvegképet ember megfest, és utána ugyanúgy kell rá vigyáznia, mintha először nyúlna hozzá.
A gravírozásnál még durvábban képzelem el az óvatosságot. Egy apró keményebb mozdulat és darabokra tört a sok órás költemény. Ok, nem akarom ilyen nekrológ feeling-gel kezdeni a mondandóm, de ha rád néz az ember, szintén valami hasonlót lát.
Egy dekoratív nő, hosszú vörös körmökkel, hatalmas kiegészítőkel, és oltári érzékenységgel. Ha megnézem pályafutásod, vállalkozásod, akkor viszont azt látom, hogy kőkemény racionalitás van benned, és igen határozottan építed fel életed. Talán az üvegben pont benne van mindkettő, a keménység és az érzékenység is, ezért találtatok így egymásra?
Trixi: Abszolút rátapintottál a lényegre. Varázslatos számomra, ahogy a rideg, kemény, törékeny üvegen egyszer csak kirajzolódik egy finom, légies kép, például egy tollpihe. Egyik kedvenc alkotásom is ez. A rajzoláshoz hasonló a folyamat, és a realista képi hatást szeretem ábrázolni.
Sokáig keresgéltem a területet, amit teljes szívvel a magaménak érzek, de úgy gondolom, megtaláltam.
Az üvegékszer készítésből kanyarodtam a gravírozáshoz, és annyira megtetszett, pedig csak az ékszereimet akartam vele feldobni.
Egyébként ahhoz, hogy ne csak művész fejjel gondolkozzak, segítségemre vannak a racionálisan gondolkozó szeretteim. Nélkülük elszállnék a lelkesedésemmel:)
Lami: A 3D gravirozás már üti a festészet vonalát. Nem pusztán cirádás vonalak szabályos bekarcolása teszi térbelivé a tárgyakon a díszítést, hanem árnyalással, szinte rétegek egymásra pakolásával érhető el a ez a hatás. Valószínű sokat segített hozzá „előéleted”, melyben rengeteg ágát kipróbáltad a grafikai és festői technikáknak. Egy színes, kreatív nő vagy. Néha visszasétálsz egy másik műfajhoz is, hogy kiélhesd azokban a színek iránti szenvedélyed?
Trixi: Igen, a faldekorálás folyamatosan része az életemnek, illetve az arcfestés. Festettem már ugráló várakat is, mászó falat, 5 méter magasban állványról játszóházat. A színek utáni vágyam ezekben élem ki. Imádom az egész miliőt, amikor nyakig festékes vagyok, vagy épp üvegporos. Amihez még szintén vissza-visszatérek, az az ékszerkészítés.
A gravírozás tényleg olyan, mint a rajzolás, csak fordítva kell gondolkozni benne. Sokáig csak szénnel, grafittal rajzoltam, a festés később jött be az életembe. A gravírozás is „fekete-fehér” hatás, kicsit úgy érzem, visszataláltam a gyökerekhez.
Lami: Hiába vagyok festőművész, az otthonunkban alig vannak kitéve alkotásaim. Vagy kiállításokon vannak, vagy éppen készülök velük egy újabb tárlatra. Pedig imádom őket. Mikor eladósorba kerülnek, akkor időnként megszakad a szívem, mikor elviszik valamelyik festményem.
Bár sokszor hozott fotók alapján dolgozol, de a te kezed alatt alakul át egy fotó művészi darabbá. Van olyan alkotásod, amiért majd megszakadt a szíved, mikor meg kellett válnod tőle?
Trixi: Vannak, bizony. Azok a darabok, amiket nem megrendelésre gravíroztam, hanem csak úgy magamnak. Ezek a szívem csücskei, és ők várják a megfelelő gazdájukat. Aztán eljön az alkalom, és annak ajándékozom, akiről úgy gondolom, értékelni fogja azt a kis üveget,és tovább szereti. Nem csak szülinap, vagy dátumhoz között az alkalom. Például, ha valaki segített nekem valamiben, hálám jeléül is szoktam adni gravírozott üveget. De vannak üvegek, amik szerintem örökre nálam maradnak.
Lami: Oktatsz, cd-t jelentettél meg az otthon tanulni vágyóknak, vezeted a céged, készíted a megrendeléseket. Ahogy látom rengeteg tevékenységgel tarkítod a palettád, biztos vagyok benne, hogy további terveket is szövögetsz. Mi a legközelebbi nagyszabású kampányod, és melyik az, amiről egyelőre úgy érzed, lehetetlen, de tudod, hogy neked ez inkább kihívást jelent, mintsem hátraarcot?
Trixi: Tele vagyok tervekkel, mint mindig. Egyenlőre a legnagyobb kihívás az a három gyermekem mellett megvalósítani bármit is! A legkisebb 6 hónapos, és ahogy ő majd engedi, úgy tudok haladni. A legközelebbi célom az, hogy az oktató cd-t videó anyaggá alakítsam. Nyáron egy pályázatból szeretném megvalósítani egy oktató műhely megnyitását, ahol személyesen egyszerre öt emberrel tudunk tanulni gravírozni majd. Minden eszközt, gépet, üveget fogok tudni biztosítani.
A távolabbi célom egy olyan műhelygaléria létrehozása, ahol minden az üvegről fog szólni. Vendég kiállítók lesznek az üvegmegmunkálás minden műfajából a galériában, és mellette – mint Muranoban – a műhelymunkába is betekinthetnek az érdeklődők. Itt lesz az oktatás helyszíne is a későbbiekben.
A lehetetlen, ami remélem, lehetséges lesz, hogy ismertté, elismertté tegyem a gravírozást hazánkban is. Angliában, Lengyelországban például nagy keletje van ennek a művészetnek.
Azt szeretném, hogy minél többen megismerjék ezt a gyönyörű műfajt, mert sokkal több van benne, mint vonaldíszítés, és feliratozás. Arról nem is beszélve, mennyire egyedi ajándék tud lenni egy gravírozott üvegtárgy. Remélem sokaknak lesz még ez szerelem első látásra.
Alkotó: Antal Beatrix Trixi
https://www.facebook.com/uvegdij/
https://www.facebook.com/tgmuhely/
Szerző: Lami
Ha tetszett a cikk, kérjük, oszd meg!
