Ez a cikk nem Neked szól, ha szeretnél egyből egy Michelangelo képet lemásolni. Ezt azoknak állítottam össze, akik idővel szeretnének egy Michelangelo képet lemásolni. Van különbség? Költői kérdés, ne kommentelj :)
Nos, a tanítványaim sokszor nem értenek velem egyet, mikor az első pár foglalkozás után még mindig azt mondom nekik, hogy gyakoroljunk, mert még nem áll kezükre az eszköz.
Egyszer letértem erről az útról, és egy királylány szerű növendékem kérésének engedtem. Az élettől mindent megkapott, úgy kényeztették otthon, hogy szinte alig tudta, mi az, hogy megdolgozni valamiért. Gondoltam, ám legyen, én sem állok élete álmainak útjába, bár simán tudtam, mi lesz a végkifejlet.
Mikor festeni kezdtünk, ahelyett, hogy még mindig a kréta biztos használatát adtam volna át neki, totál elkeseredett. Bénának érezte magát, hiába is mondtam el neki lelkiismeretesen a tanácsaim. Nem érezte az anyagot, eszközt, vásznat, ecsetet. Nem adott elég időt arra, hogy kezeiben már kialakuljon egy rutin egy másik eszköz használatával.
Szóval első körben meg kell tanulni rajzolni. Nagyon nem szerettem én is éveken át. Én festő vagyok, a színeket rakom egymás fölé/alá/mellé. A formák helyes kialakítása, az anatómia egyenes értékű volt az utálattal.
De gyakorolni kell, mindennap. Ebből a gyakorlásból kialakul egy idő után a rutin, és a festmény felvázolásának ultra rövid ideje, amit nem lehet megspórolni, ha valaki mondjuk nem Pollock követőnek szánta rá magát :)
A cikkben bemutatok egy pár lépést, hogyan és mivel érdemes dolgozni, hogy a sikerélmény a kezdeti lépéseknél is örömforrás legyen.
Ezek után jöhet egy úgymond festési előkészítő folyamat, melyet eleinte szénnel, majd pasztellkrétával érdemes kigyakorolni. A szén és a pasztellkréta már kezd közelébe kerülni az olajfestéknek. Egymás fölé moshatóak, árnyalatok és színek keverése akár a palettán, akár lazúrosan tökéletesen megoldhatóak. Akik ebben már kezdik érezni, hogy teljesen otthon vannak, nos, velük lassan eljön az idő, hogy végre olajfestékhez nyúljanak.
Egy írásban 7+1 jótanáccsal szolgáltam azoknak, akik még bátortalanul, vagy néha sikertelenül indulnak el a szénnel való rajzolás útján.
És akkor végre végre és padam és csinnadratta...meg egyébként is :) Eljön végre a várva várt pillanat, mikor az ember nekimegy a festésnek. Türelem nélkül nincs jó kép, koncepció nélkül nincs befogadható alkotás. Tervezés, gyakorlás, minőségi cuccok, kitartás, tanulás.
Emlékszel, mikor első osztályban megkaptad a szépírásodra a pozitív értékelést? Piros pont, kis ötös, matrica, vigyorgó virág, akármi. Ezt úgy sikerült elérni nálad, hogy előtte oldalakat rajzoltattak veled köröket, ferde vonalakat, hullámokat.
Hát ez sem más :) Rajzold meg előbb az ezer körödet, vonalad, majd jöhet a pillangó matrica elismerésként egy csodás festményed elkészítése után :)
Majd az almából ALMA lesz :)
Szerző: Lami
Ha tetszett a cikk, oszd meg, és kövesd továbbra is facebook oldalunkat.
