Amikor keresed a férjedet a házban, mert a rajzolásban annyira elmerültél, hogy nem emlékszel arra, hogy egy puszi kíséretében közölte, el kell mennie, na az a DERWENT érzés.
Minden túlzás nélkül állíthatom, hogy én, aki az olajfesték suhanását, szelídségét megszoktam, és hosszú éveken át ódzkodtam a ceruza használatától, teljesen elvarázsolódtam a Derwent színeseitől.
Mielőtt a most piacra dobott márkájukat, a Procolourt kipróbáltam volna, nekimentem egy pár still life elkészítésének a többi márkájukkal. Mondhatni, egy olyan bemelegítő gyakorlatnak szántam.
A ceruza nekem mindig a keménységet, határozottságot, javíthatatlanságot, és lágy, Isten bocsá', szinte semmilyen színeket jelentette. Világ életemben úgy gondoltam rá, mint egy barátságtalan, abszolút nem simulékony eszközre, még akkor is, ha három éves koromban (jaaa, jó korán kezdtem) egy ceruza rajzomat állították ki.
Híve vagyok annak a gondolatnak, hogy gyenge minőségű eszközzel, gyenge munkát lehet létrehozni. Próbálj ki egy no-name ceruzát, vagy festéket, majd utána egy márkás, pigmentekkel, kötőanyagokkal dúsítottat. Na, szerinted csak tehetség kérdése, hogy valaki bármivel tudjon jól festeni, rajzolni?
Tetszik, nem tetszik, ahhoz, hogy igazán színvonalasra sikerüljön egy kép, nem lehet befutni a sarki nagy áruházba, és bevásárolni egy polcon magányosan ott heverő készletet. Ahhoz, hogy sikerélményed legyen, minőségi cuccot kell beszerezned.
Az olajfestékkel én már jópárszor megjártam. Mindig adok esélyt egy újabb, árával kecsegtető terméknek. Pedig ennyi évvel a hátam mögött már lehetne annyi eszem, hogy ne törjem a fejem a spóroláson, ha tényleg szép eredményt szeretnék látni a vásznon.
Nos, a ceruzával hasonló a helyzet. Igen, most tanultam meg, hisz eddig annyi gagyit sikerült beszereznem, amivel maximum a kontúrokat vittem fel a készülő képemhez a vászonra, de eszembe sem jutott volna színvázlatot készíteni ceruzákkal, maradtam a pasztellkrétánál.
Nos, hogy maradjunk a Derwent-nél, első körben kíváncsivá tett az akvarell ceruzájuk (Inktense), mely abban különbözik az összes többi márkától, hogy száradás, vizes ecsetes lazúrozás után is ugyanolyan élénk marad, mint amikor erőteljesebben felvisszük egy sávon a papírra a pigmenteket. Ráadásul, ha árnyalni szeretne az ember, nem kell kétségbe esnie, hogy csak egy színt használhat, simán egymásra tehetőek a rétegek. Na, itt már kapott egy brutál erős pontot a Derwent.
Ugyanezt a grafittal (Graphitint) is kipróbáltam, aminek színei inkább közel állnak a világomhoz, hisz ezzel a vintage és shabby stílust még jobban elő lehet csalogatni az alkotásokon.
És akkor elérkezett a nagy pillanat, mikor a most piacra dobott Procolour ceruzával dolgozhattam. Amit érdemes tudni róla:
-simán csúszik a papíron, rétegről rétegre építhető fel, akár többféle színt is lehet vele keverni blenderezéssel (összemosással), így rengeteg árnyalat képezhető
-finom, lágy színek, nem tompul, mosódik el több réteg után sem
-nem kopik erőteljesen, így akár mondhatjuk, hogy gazdaságosan használható, nem morzsolódik egyáltalán
-semmi viaszt, olajas réteget nem képez több réteg után sem, így egybe moshatóak még úgyis a színek, ha nem blenderrel megy neki az ember
-rendkívül lágy tónusokat lehet előcsalogatni vele, amivel egy kicsit közelebb kerül a pasztell világához
Kisgyermekeknek gyakorlásként, vagy az iskolába sokszor megelégednek a gyengébb minőségű termékek beszerzésével.
Ahhoz viszont, hogy igazán sikerélményt érhessenek el, érdemes a Procolourt megvásárolni, mely akár darabonként, vagy 6/12/24/36/72-es kiszerelésben is kapható.
A Derwent esetében teljesen igaz, hogy a név mögött egy profi minőség áll. A ceruzáik nemcsak hobbi szinte alkalmazhatóak, hanem professzionális dolgokhoz, grafikai munkák, színvázlatok, tervek elkészítéséhez is kiváló.
A fotók azokat a pillanatokat örökítik meg, mikor a „se hall, se lát” pillanataimban vittem és vittem fel egymás után a színeket.
Szerző: Lami
Ha tetszett a cikk, kérjük oszd meg és további ötletekért kövesd facebook oldalunkat.
