Vajon elég egy év arra, hogy valaki ne csak egy új regényt tudjon megírni, hanem az élete is újra egészséges és tiszta legyen?
Egy történet arról, hogyan küzd meg egy nő azért, hogy a 15. században festőművészként élhessen.
Nehéz egy olyan könyvről ajánlót írni, amit vontatottnak érez az ember, és az utolsó öt oldalon pedig rátör a sírás.
Ha eléggé nyitott vagy a világra, az emberek felé, nem gondolod azt, hogy egy ilyen történet csak regényekben fordul elő.
Most nem regényt hozok, hanem két olyan könyvet, amiből a regényírást alapokban el lehet sajáítani.
Ezt a könyvet vagy utálni fogod, vagy nagyon várod a következő kötetét.
A könyv elolvasása utána, ha bárki kiejti azt a szót, hogy pályaudvar, azonnal a Grand Central Terminál fog eszembe jutni.
Végigvitt egy hullámvasúton. De nem az övén.
Ismét gyönyörű színes illusztrációkkal tarkított novellás kötet, amiben közelebb kerülünk az idősek gondolataihoz.
Ha érdekel, hogy az ötvenes éveket betöltött emberek szürke tekintete mögött mi zajlik, feltétlen olvasd el ezt a könyvet.
Bátortalanul fogok neki ennek a könyvleírásnak.
Amikor tiszteletet érzel a szereplők iránt, pedig nem tetszik a könyv vége....
Te vágytál valaha arra, hogy húsz évvel fiatalabbnak nézzenek? És ha igen, belegondoltál, hogy ez mivel járhat?
Ha azt hiszed, mindig van választásod az életben, jól gondolod, de nem biztos, hogy bármelyik választott út tökéletes lesz.