Pihepuha karácsony helyett féltékeny exbarátnők ricsaja.
Röviden ennyiről szól a történet. A karácsonyi hangulat sehol, igazából New York sem szövi bele magát erősen a történetbe. A regény egy megöregedett rocksztár kívánságát mutatja be, aki egy karácsony este az összes gyerekét, és anyjukat egy vacsoraasztalhoz hívja.
Hogy ennek mi az értelme, miért akarja őket együtt látni, miért nem tart attól, hogy ebből balhé is lehet, az nem derül ki. Totál önző módon a jelenlegi fiatal barátnője és a többi volt barátnő is megjelenik. Hol egymásnak szólnak be, hol még cicaharcba is kezdenek.
Egy turnéja alatt ismerkedett meg Magyarországon Linával, akitől megszületett gyermeke, Martin. Sokáig nem tudott róla, bizalmatlan is volt az apasági hírrel kapcsolatban. De egy DNS teszt alapján őt is elfogadta végül fiának. Lina úgy dönt, hogy otthon hagyja férjét a közös kislányukkal, és felfedi a titkot a tizennyolc éves fia előtt, hogy ki az apja, és ezen a karácsonyon be is mutatja őt.
A fiú is zenész szeretne lenni, így el sem hiszi, hogy a génjeiben is zenészvér csorog.
Ez volt az első könyvem a szerzőtől, és úgy érzem, szerencsétlen választás volt, mert többet nem is fogok tőle olvasni. Ahol a tizennyolc éves srác beszél, úgy éreztem, mint egy idősödő ember erőltetetten laza mondatait olvasnám. Egyszerűen nem ragadott magával a sztori, és hiába is voltak benne "meglepetések", nem hőköltem hanyatt, hogy micsoda csavarok vannak a történetben.
Szóval nagyon nagyon sajnálom, de az öt pontból kettőt szeretnék rá adni.
Itt pedig a hozzáhorgolt nagyinégyzet a 2025-ös könyvtakaróhoz.
