Vajon elég egy év arra, hogy valaki ne csak egy új regényt tudjon megírni, hanem az élete is újra egészséges és tiszta legyen?
Leila írói válságba kerül, ezért kiadója elküldi egy évre Rómába, hogy ott szedje össze magát, semmi ne emlékeztesse a depressziójára, amit alkohollal, gyógyszerekkel és egy éjszakás kalandokkal akar "kezelni" az írónő.
Ebben az egy évben meg kell írnia következő könyvét, és újra talpra állnia a tragédiákból.
Társa egy pap lesz, aki segít megismernie Róma igazi arcát. Róla is kiderül, hogy a papi hivatás előtt egy teljesen más életet élt. Ez a két romokban heverő lélek igyekszik egymást támogatni, és erőt adni az élethez.
A könyv tetszett. Róma taglalása érdekes, hisz nem egy szokványos utat járunk be az oldalakon. A szereplők változása szintén szuper, hogy megmutatja az olvasónak, a változás lehetősége mindenkiben benne van.
De könyörgöm, a végét miért kellett elrontani???
Egy totál jó regény, egy idétlen lecsapással, aminél azt érzed, hogy sürgették a befejezéssel, és az író valami frappáns, meghökkentő, de ettől egy erőltetetten mesterkélt befejezéssel zárta le a könyvet.
Ez csak az utolsó öt oldal. Ha akarod, azt hagyd is ki :)
A könyv így is 5 pontból maximálisan részemről megkapja az 5 pontot drága Olvasó, így szeretettel ajánlom :)
Itt pedig a szokásos borítóhoz készült nagyinégyzet a bookblankethez, vagyis a könyvtakaróhoz.
Lami
