Egy történet arról, hogyan küzd meg egy nő azért, hogy a 15. században festőművészként élhessen.
Nos, előzetesen annyit el szeretnék mondani, hogy majdnem két hét volt, mire ezt a közepes terjedelmű könyvet kiolvastam. Lassú cselekmény, túlzott sejtetések, amik nem érték el a váratlan meglepetést, nem kellett izgulni a főhősért, hogy eléri-e a célját, mert a mélypontok nem rendítettek meg, rengeteg elírás, betű csere, felesleges névelő, melyek olvasáskor rettenetesen megakasztják az embert, kizökkentik a történetből.
Ellenben, mint történet, érdekes volt, ahogy Bianca szenvedélyesen küzd azért, hogy lányként tanulhasson festészetet, és ne csak a kötelesség szerinti férjhez menés legyen élete fő története.
Nagyon szeretnék jó dolgokat írni a könyvről, de most így visszagondolva rá, nehezen jönnek a szavak.
És pont azért, ami a fő célom volt: egy szenvedélyes festőművész történetét szerettem volna megkapni, ehelyett tele volt szakmai információkkal, aminél úgy éreztem, hogy már megint egy olyan könyvet tartok a kezemben, ahol az író el szeretné hitetni, hogy mennyire ért a művészet ezen ágához. De én nem az író fejére szeretnék egy regény közben glóriát tenni, hanem azt szeretném, hogy elvigyen egy régi világba a kockakövek, ódon kapuk, hatalmas várfalak utcáira, ahol látom szemeim előtt festeni a művészeket, érzem a vágyat bennük az alkotás iránt.
Nos, ebből nem érkezett szinte semmi.
Pedig mint írtam az elején, rendkívül jó az alap ötlet, de sajnos a regény maga... hát, 5 pontból mindössze 2-öt kap tőlem.
Na, és egy nagyinégyzetet a bookblankethez, vagyis könyvtakaróhoz :)
