Egy fantasztikusan jó cselekményív... aztán tele kérdésekkel, hogy miért így??
Rendkívül tetszett a történet szála. Ahogy Julcsi menekültként a 56-os forradalom után Amerikába kerül. Természetesen nem maga a történet volt jó, hisz tele volt tragédiákkal, veszteséggel, hanem ahogy szépen haladt a sztori.
Na de utána jöttek a kérdések. Miért fejti ezt ki ilyen hosszan, hát dög unalmas ez a rész? Egy másiknál pedig miért nem ír erről többet, nagyon érdekelne, miért csak egy mondatot szán rá? Miért ilyen felszínesen érinti az érzelmi vonalakat, miért nem enged együttérezni?
Tényleg jó a történelmi szál, na de a végét még nem is említettem a könyvnek, ahol az utolsó előtti mondatban a történet egyik fontos szereplője rosszul lesz. Ennyi, nem több, szóval nem tudod, hogy életben marad, vagy sem. És tudod, mi az utolsó mondat a könyvben? Folytatása következik.... Na, ettől olyan dühös lettem!!! :)
Hát tudod, nem fogom megvenni a következő regényt. Egy könyv, egy történet, egy élmény. Ha valaki félbehagyat velem egy regényt, akkor addig kutakodok a neten, míg megtalálom a következő sorozat leírását, és megkapom legalább egy kérdésemre a választ.
Szóval rengeteg dolog miatt nem fogok a szerzőtől több regényt elolvasni, mert bár a cselekmény szála tetszett, de nem tudtam érzelmileg elvonulni, és ráadásul jól otthagyott a végén teli kérdőjelekkel :)
Az öt pontból kettőt adok rá... igen, a cselekmény miatt :)
A nagyinégyzetet a 2025-ös takaróhoz azért meghorgoltam hozzá :)
