Milánóban a Sforza kastélyban egy fiatal lány pár másodperces videót készített magáról, ahogy körbeforogva, mosolyogva táncol a kastély udvarán. A felvevő gombot kinyomta, legörbítette a vállait, és unottan, legörbülő szájjal kiment a kastély udvaráról.
Ez a tavaly látott jelenet jutott eszembe, mikor a könyv végére értem. Mit mutat a közösségi oldalán meg az ember az életéből, és valóban hogyan éli meg napjait, mennyire igazán boldog?
Sokan azon háborodnak fel, hogy egyes csatornák felhasználják a gyyereküket nemcsak a hírnévért, hanem a megélhetésért is. Milliós követőtáboruknak mutatják meg hétköznapjaikat, a gyerekeken keresztül reklámoznak szponzorált termékeket.
Piszok nagy meló egy csatornát felfuttatni, életben tartani, forgatókönyveket írni hozzá. Így mindenféle pocskondiázás mellett el kell ismerni az anyák/apák munkáját ezekben a projektekben.
De mi van akkor, ha ezek a gyerekek felnőnek, a videókra, ahol esetleg bénáztak, emlékeznek majd felnőttkorukra is, és úton-útfélen felismerik őket majd? Mi lesz a gyerekek sorsa, és hogyan élik meg ők ezt a csillogó világot, mennyi a valóség és a hamisság belőle?
Ezek a kérdések merülnek majd fel benned, ha elolvasod ezt a fantasztikus könyvet.
Mélanie hírnévre vágyik, és mindent megtesz azért, hogy ezt elérje. Fantasztikus sikerei vannak, míg nem egyik délután a lánya eltűnik.
Clara nem ismeri az internet világát, szeret egy ablaktalan sötét szobában rejtélyeket megfesteni rendőrként.
A két nő teljesen ütköző világa mellett a regény megmutat egy nézők számára láthatatlan oldalt is. Az erőltetett színjátékokat, a családi életet, a gyerekek hozzáállását.
Öt pontból egyértelműen öt pontot szeretnék rá adni, mert ezt a könyvet feltétlen érdemes elolvasnia azoknak, akik ha mást nem is, de gyűjtik a lájkokat a gyerekük fotója alatt, hogy önbizalmuk hamisan erősödjön általa.
Ez pedig a következő kis nagyinégyzet a 2024-es könyvtakaróhoz :)
