Szeretem ezt a sorozatot, és várom a harmadik részt, mert most olyan érzésem van, minta semmi nem történt volna a regényben.
Szinte ugyanott tart mindenki az utolsó oldalon, mint az elsőn. Nincsenek hatalmas változások, fejlődések, csak a sima hétköznapok. Persze ettől még szerethető a történet. Az összetartozás, a vágyak, az egymás melletti kiállás, a célok, tervek, ezek teszik olvasmányossá a regényt.
Frieda végez lassan a színiskolában, és egy nagy nevű színházban lehetőséget kap megmutatkozni, de ehhez anyja belegyezése is kell. Nagymamája mindenben támogatja, de ez kevés a megvalósításhoz.
Herta szerelmes lesz, de mivel rossz híre van a férfinek, ezért anyja nem engedi, hogy hozzá menjen feleségül.
Ida gimnáziumban tanul, és most is a legjobbak között van.
A gyártulajdonos nő szerelmes lesz, közben igazgatja a gyárat, befogadja szerelmét, és igyekszik tőle mérten támogatni irigy bátyját a nélkülözésben.
A kitaszított nő, aki a fia miatt elhagyja szerelmét, hogy vele maradhasson, mégha neki kínos is az anyja csüngő szeretete. A volt férj, aki elvesz egy új asszonyt, aki azonnal megmutatja, milyen valójában, ahogy összeházasodnak.
Szóval csak peregnek az események, de igazából nem sok minden történik.
A könyvre így öt pontból négyet adok, és bízom benne, a harmadik rész felteszi rá a pontot.
Itt pedig a hozzáhorgolt nagyinégyzet a 2025-ös könyvtakaróhoz.
