Egy gondolat és történet ragadott meg az egész könyvből.
Azt tartják, hogyha egy előadásról legalább egy mondatot hazaviszel, már megérte ott lenned.
Nos, ebben a könyvben számomra egy rész volt, amire emlékezni fogok.
Egy hegymászó balesetet szenved, eltörik a lába (igaz történet alapján). Nem tudja, merre kell indulnia, nem tudja, hova zuhant le. Ahelyett, hogy elkeseredett volna, kitalálta, hogy játszani fog. Ez a fájdalmakkal nagyon nehezen megy neki, ellenben tudja, ez az egyetlen esélye a túlélésre.
Rövid célokat állít fel maga elé: két métert kell haladnia fél órán belül. Ha sikerül, győzött, jöhet a következő "dobás". Ezzel a mentalitással, hogy nem a félelem lett úrrá rajta, hogy játékként fogta fel, sikerült megmenekülnie, és eljutnia a táborig.
Hasonló történetek színezik a könyvet, és nyugtatják meg a zárkózott embereket például, hogy jobb vezetőkké válhatnak, mint a nyitott, társaságkedvelő emberek, illetve nem az osztályzatok szabják meg, kiből lesz sikeres ember az életben.
A könyvre öt pontból négyet adok. Itt pedig a hozzá horgolt nagyinégyzet a 2026-os könyvtakaróhoz :)
