Néhány tipp arra, hogyan tudsz feltöltődni és miért égtél ki.
Nos, nem emlékszem, mikor szereztem be ezt a könyvet, de szerintem valamikor nyár elején lehetett. Addigra éreztem úgy, hogy imádom a munkám, az összes hobbim, a férjemmel csodás és színes a kapcsolatunk, szeretek itthon molyolni a házimunkával is. De valami van mégis, amiért egyre nehezebben kelek fel reggel.
Nem tudtam az okát, és még hálátlannak is éreztem magam emiatt, hisz mennyien vágynának arra, ami nekünk megadatott.
A könyv rávezetett arra, hogy mi a gond. Hogy ez egy kiégési vagy előtt lévő állapot volt-e, nem tudom. Viszont a könyv üzenete pont fordítva csapódott le nálam, így a szerzőpárosnak ezért köszönetet kell mondanom.
Az, hogy sporttal, énidővel a "nem" kimondásával, alvással tudjuk visszaadni az energiánk, ezt tudjuk.
Viszont a könyv végig az Adakozó szerepről szólt. Nem mondom, hogy le akart beszélni róla, hogy állandóan csak adjunk és adjunk, és bűntudatunk legyen, ha úgy érezzük, keveset adtunk. De mégis arra hívja fel a figyelmet, hogy tegyük mindezt okosan.
A munkában, otthon, barátokkal az ember igyekszik arra figyelni, hogy mindenki megkapja körülötte a legtöbb jót és a figyelmet. Ha esetleg hiányt érez az Adakozó, hogy keveset adott, ő érzi rosszul magát. És ettől a rossz érzéstől, és attól, hogy nem töltődik fel rendesen, ettől indul el a kiégési állapot.
És ez volt az a pont, aminél azt éreztem, hogy maradok ilyen, amilyen most vagyok.
Igen, figyelek az emberekre mind a munkában, mint a civil életben. Szeretném, ha mindent megkapnának, amit csak tudok nyújtani. De a gondolataim kell arra felé fordítani, hogy az Adakozás nem elvesz, hanem feltölt.
Nem éreztem azt, hogy elvennének tőlem időt, vagy energiát ezek az odafigyelések. De elfelejtettem arra fókuszálni, hogy ez egy fantasztikus dolog.
Nos, amióta elolvastam a könyvet, ugyanúgy csinálok mindent (na jó, a sport a nyári úszások befejezésével még várat a folytatásra), viszont más szemmel nézem a dolgokat, és más érzéseket táplálok felé.
Szóval biztos nem ez volt az írók célja, hogy éljek úgy, ahogy eddig. De én mégis hálás vagyok, hogy elolvastam a könyvet, mert csak annyit kell mondanom magamnak azóta: szuper jó dolgot teszek :)
Ötből három pontot adok, mert nem varázsolt el igazából a könyv, de hálás vagyok azért, hogy újra teljesnek érzem magam.
A nagyinégyzet is természetesen elkészült hozzá a 2024-es könyvtakaróhoz.
