Ha méltóságmentesen nem is, de legalább napi kihívásokkal teli öregkort kapunk a regényben.
Lydia, az ötvenes nő, elvállalja az idősek klubjának a vezetését. A lányai más városokban élnek, a férje meg ki tudja, hol tengeti az állítólagos munkával töltött napjait.
Az idősek viszont nem hajlandóak makramézni vele, és szórakoztató bingót játszani.
A szereplőket felsorakoztatva, ez nem váratlan. Art, a mellőzött hetvenes éveiben járó színész, aki kleptomániával tartja fenn önbizalmat. Daphne, akinek már a nézésétől is retteg mindenki, és a botját sem azért használja, hogy segítse a járását. Ruby, aki a kötőtűivel Bansky nyomdokába lép Kötsky álnéven. Anna, akibe jobb nem beleszeretni, mert mind a hat férje korán meghalt.
Aztán a képbe jön még Ziggy, aki tizennyolc éves, éppen az egyetemi felvételi előtt áll, de már ilyen fiatalon egyedálló apuka, így távolinak tűnik a remény, hogy valaha is továbbtanuljon.
Ezek a fantasztikus emberek egymásra találnak, mikor a művelődési házat le akarják bontani, ahol a nyugdíjas klub találkozik hetente többször, és mellette pedig a napközi van, ahova Ziggy a kislányát teszi be délutánonként, hogy plusz órákat vehessen a felvételire.
Fantasztikus jellemábrázolások, fordulatos cselekmény. Az öt pontból csillaggal együtt ötöt adok rá.
Itt pedig a hozzá horgolt nagyinégyzet a 2025-ös könyvtakaróhoz.
