A történet két idősíkban játszódik a híres Dakota házban, ahol John Lennont megölték.
A történetnek semmi köze a merénylethez, ezt csak figyelemfelkeltésnek írtam (bocsiiii).
A legelső lakók megérkezésétől indul a sztori, ahova Angliából átrepül Sara, hogy igazgatóként dolgozzon. Egyre jobban összebarátkozik az egyik megbízott építésszel, Theo-val, akinek a családja szintén beköltözik a házba.
A másik idősík száz évvel később, 1985-ben játszódik, ahol a lecsúszott, épp elvonóról kijövő Baley kapja meg az egyik lakás átépítésének feladatát. Pont azt a lakást, ahol Theo Camdent több kés szúrással megölik.
A pincében több dokumentumot találnak, amiből gyanússá válik, hogy Baley rokonságban lehet Theoval, így az örökösödésből is jár neki rész.
A regény még az utolsó húsz oldalon is tart izgalmakat. Fordulatos, elrettentő, együttérző. Szerelemről, karrierről, áldozatvállalásról, megoldásokról.
Egyszerűen imádtam minden sorát, mint a szerző előző könyvének, a Mesterműnek is.
A Dakota ház apartmanjai öt és húsz szobásak. Érdekessége, hogy sok minden nem változott azóta, mióta Theo Camden megtervezte. Az épület valós, a háttér információk igazak, mely szerint mind a mai napig a lakóközösség szavazza meg, ki költözhet be a házba, így rengeteg hírességet elutasítottak már el onnan.
A könyvre öt pontból csúcs öt pontot adok... na és egy nagyi horgolt négyzetet az ez évi könyvtakaróhoz :)
