Feltűnt, hogy nem ajánlót, hanem ismertetőt írtam a címben?
A több mint négyszáz oldalas könyv talán száz oldalt is kitehetne, és akkor azt gondolnám, egy magvas anyagot tartok a kezemben.
Az utolsó ötven oldalnál a bekezdések első sorát olvastam el. Hát ilyet sem csináltam még. Másról sem szólt a könyv legnagyobb része, mint az első mondatok kifejtése, hogy megteljenek valamivel a lapok.
Olvastam már kreativitásról, és annak fejlesztéséről könyvet, így ennél is azt vártam, hogy tele lesz ötletekkel, amitől az ember azt sem tudja, hova kapjon, mit valósítson meg.
Nos, ebből semmi nem érkezett felém. Néhányszor elgondolkodtam azon, hogy talán azért, mert évtizedek óta élek ebben a folyamatban, ezért nem ad újdonságot. De nem sikerült ezzel meggyőzni magam.
Elcsépelt frázisok, semmilyen leírások.
Nagyon nagyon sajnálom, hogy ezt írom róla, de tényleg csak azt éreztem, hogy nem ad a könyv semmit, hanem csak a szerző nevét akarja valahogy bevésni az éterbe.
A könyvtakaróhoz a nagyinégyzet azért megszületett, hisz végülis elolvastam :)
