Nincs olyan, hogy a dolgoknak csak az egyik oldalát ismerjük meg, és azzal adunk ítéletet.
Vicky világéletében úgy érezte, hogy bárhol is él, mindenütt csak megtűrt személy. Még a diplomaosztójára sem ment el az anyja, mert a testvérei fontosabbak voltak számára. Ez volt számára az utolsó csepp a pohárban. Görögországba ment nyaralni, és végül hosszabb időt maradt ott, mint tervezte.
Megismerkedik Williammel, akitől gyermeke születik. Visszamennek Angliába, és minden kezdődik elölről. Más családnál, de ugyanúgy másodlagosnak érzi magát, aki hibát hibára halmoz.
Majd egyszercsak egy karácsony napján kimegy az ajtón, és nem megy vissza.
Az írónő körbejárja a történetet, hogyha bárki azonnal véleményt akarna mondani, akkor is először érezze bele magát Vicky helyzetébe, hogy vajon a gyerekért, vagy önmagáért tette, hogy két éves korában otthagyta az apjánál, és annak zsarnok anyjánál.
A regényben azontúl, hogy több család vívódásait ismerjük meg, és látjuk, hányféleképpen lehet hozzáállni a megoldáshoz, folyamatosan kapkodja az ember a fejét a váratlan fordulatokon.
Az írónő a végén elmondja, hogy nagyon sok interjút, beszélgetést folytatott el olyan anyákkal, akik elhagyták gyermeküket. De senki nem volt az, aki ezt véglegesen gondolta volna, vagy pusztán önzésből tette.
A regényre öt pontból maximális öt pontot adok, nagy-nagy szeretettel ajánlom elolvasásra :)
Itt pedig a kis horgolt nagyinégyzet a könyvtakaróhoz :)
