Fel lehet-e állni a mínusz tízről? Elég az, hogy az ember tudja, és a környezete is, hogy ő a legjobb a szakmájában? Elég motivációs erőt ad-e a szenvedély, elhivatottság egy újrakezdéshez, egy hatalmas cél eléréséhez?
Az Ételművész filmet először majdnem úgy néztem meg, hogy félreolvastam a címét Életművésznek. Mivel sokan a művészekre aggatják ezt a kifejezést, érdekelt, hogyan láttatja ezt egy rendező (John Wells).
Nos, mikor dislexiám helyére került, akkor már a helyes cím elolvasása után is érdeklődve ültem le megtekinteni az alkotást.
A filmben szereplő szakács (Bradley Cooper) egy kemény életút után, saját magát kényszerpályára helyezve, úgy dönt, a legmagasabb célt, a harmadik Michelin csillagot megszerzi.
Egyedül megy ez? Szükség van a célok eléréséhez egy csapatra, aki néha az ember ellen fordul, de hisz benne?
A film tökéletes példája annak, hogy mit lehet elérni az életben, az elhatározás milyen akadályokat tud leküzdeni.
Olvastam egy pár kritikát róla ételes oldalon. A legtöbb arról szólt, hogy valóban olyan feszült a hangulat a konyhán, mintahogy a film megmutatja. De az is igaz, hogy olyan sikerek lesznek az eredménye ennek a túlfűtött állapotnak, mintahogy a szereplők prezentálják. Ez csak azért volt érdekes, mert nem filmkritikusok nyomatták róla véleményüket, hanem olyan emberek, akik benne is élnek ebben a több csillagos vendéglátó világban.
A film egy éttermi konyhán játszódik. De a végére nem azt vesszük le belőle, hogy micsoda kulináris képsorok fogadtak minket. Hitet, erőt, harcos szellemet kapunk tőle. Na és persze love story, szuperszónikus szereposztás (lásd Emma Thompson vagy Uma Thurman időnkénti megjelenését).
Ha azt kérik, mondjak egy jó motivációs filmet, hát ez lenne az elsők között, amit megtekintésre ajánlanék.
Szerző: Lami
Ha tetszett a cikk, kövesd facebook oldalunkat, ahol filmről, moziról mindig olvashatsz valami újdonságot.
