Ha rájössz a múlt titkaira, mit kezdesz vele?
Justine 21 évesen egy idősek otthonában dolgozik, ahol nemcsak gondozza a bentlakókat, hanem meghallgatja történeteiket, és az egyiknek még naplóba is leírja a sorsát.
Helene, a 93 éves hölgy, már ritkán él a jelenben. De a múltra, a szerelmére, a háborúra mind élénken emlékszik. Ezt a csodás elfogadó és minden visztontagságon átívelő sztorit jegyzi le Justine, hogy Helene lányának és unokájának is fennmaradjon az igaz története.
A magánéletében csak felszínes kapcsolatokat él meg Justine, nem nyit a szerelem felé. Nagyszülei nevelik őt és unokatestvérét, azóta, hogy az ő szüleik autóbalesetben elhunytak.
Egy mogorva, szűkszavú nagyapa, egy folyamatosan öngyilkosságot megkísérlő nagymama mellett Justine érzi, valamit elhallgatnak a szülei haláláról.
Amikor rájön a rejtélyre, el kell döntenie, mit kezdjen vele.
Ez igazából egy kurta összefoglalása a regénynek, és ennél sokkal mélyebben érinti az olvasót az az elképesztő írásmód, jellemábrázolások, feszültségkeltések, amik nem váratlanul törnek be a sorok közé, hanem szépen csörgedezve döbbentik meg az embert.
Öt pontból egyértelműen ötöt szeretnék rá adni, itt pedig a hozzá horgolt nagyinégyzet a 2025-ös könyvtakaróhoz :)
