Egy limonádé stílusban előadott Rómeó és Júliára számítottam. Nagyon nem azt kaptam.
Az elején el szeretném mondani, hogy a nyelvezetében volt egy kis döcögősség. Időnként úgy beszélt a szerző, mintha az utca lakója lenne, és mint szereplő számolna be az eseményekről. Aztán váltott a kocka, és már kívülről láttunk mindent. Ez csak azért volt zavaró, mert először azt gondolta az ember, hogy részese a dolgoknak az elbeszélő, de igazából semmi jelentősége nem volt ennek a váltásnak. Ha csak az nem, hogy bekavarjon az értelmezéssel.
A történet röviden: az egyre felkapottabb környékre új lakó költözik családjával Valerie szomszédságába. Valerie fia, Xaviér, főiskolára készül. Félvér gyerekként beleplántálják a kemény küzdést, aminek megvan az eredménye mind a tanulmányait illetően, mind a lányok között.
Az új család feje Brad, légkondicionálókból gazdagodott meg. Mostohalánya iránt táplált érzelmei sodorják végül a két szomszédot a végzetes tragédia felé.
Xaviere és a lány egyre többször találkoznak titokban. A rejtőzködés oka, hogy Brad új házának építésekor tönkre tették Valerie házában lévő tölgyfa gyökereit, ami pusztulásnak indul. A nő pert indít ellene, amit jó eséllyel meg is fog nyerni.
De aztán fordul a történet.
Brad minden kaput kinyit, ami eljuttatja becstelen céljához. És nemcsak a tölgyfa miatti per megnyerése a célja.
Akinek pénze, hatalma és kapcsolatai vannak, annak az igazság is mellette áll mindig.
Ez a konklúzió lehozza az embert az életről. Semmi rózsaszín befejezés, vagy parányi hit a történet végén.
A regényre öt pontból emiatt négyet szeretnék adni. Hiszem, hogy egy könyvnek erőt kell adnia, és nem a beletörődést erősítenie az emberekben, hogy semmi sem változtatható meg.
Ez pedig a hozzá horgolt nagyinégyzet a 2025-ös könyvtakaróhoz.
A történet
