Feladom azt az elvem, hogy csak olyan könyvet olvassak, amiben már létezik az internet.
Hónapokon (éveken?) át kerülgettem a könyvet. Olyan kiadásban van meg nekem, amit még nagyítóval is alig látok. Halvány sárga lapok, barnás betűk... és régies történet.
Aztán egy hétfői csacsogáson (az akvarell tanfolyami tagokkal szoktuk ezt online megejteni), elmondtam, hogy ezt tervezem a következő közös könyvnek, de tartok tőle nagyon.
Mindenki (!!!!) hatalmas lelkesedéssel elkezdte ajánlani, és hogy nagyon örülnének neki, ha ez lenne a következő Színpompás Olvasókör könyve.
Nos, irány a könyvtár, ahol szerencsémre volt egy nagyobb betűs kiadás. De azért innen még nem olyan szép és sima a történet.
Minden második oldalon szerepelt egy olyan szó, amit nem értettem. A régies nyelvezete (1920-ban írta Gárdonyi, akkor még egy újságban jelent meg fejezetenként, és 1924-ben adták ki végül könyvformában), szóval a régen használt szavaktól megvallom, egyre butábbnak éreztem magam.
De hinni akartam a hétfői társaságnak, és nem adtam fel :) Elkezdtem úgy olvasni, mint egy idegen nyelvű szöveget, ahol a szövegkörnyezet alapján jön rá sokszor az ember, hogy mit jelenthet az ismeretlen szó.
Nos, hát ennyit az előzményekről. Ezzel a kis kerülő történettel csak azt szeretném elmondani, hogy fel ne add!!!! Hatalmas élményben lesz részed, ha elolvasod :)
Ó Ida zárdában nevelkedik. Kicsapják onnan, az apjának pedig útjában áll, a dorbézolós élete mellett nem fér bele egy lánygyermek, ezért felad egy hirdetést, hogy busás hozomány mellett férjhez adja lányát.
A több jelentkező közül Balogh Csabára esik a választása, aki újságíróként dolgozik, egyébként pedig szobrász és festőművész.
Ida alázatos hozzáállása, és Csaba kényszerhelyzete miatt megtörténik pár napon belül a házasság. Münchenbe mennek, együtt élnek. De idegenként viselkednek egymással. Vannak szabályaik, amiket be kell tartani: szembe nem kedveskednek, nem személyeskednek.
Egy idő után titokban mindkettő elkezdi figyelni a másikat, jókat cselekszik, vigyáznak egymásra. De nyíltan egyikőjük sem mer bármi érzelmet is mutatni a másik iránt.
Tele vannak félreértésekkel, amiket "idegenek" nem osztanak meg egymással.
Tudod, nincs a történetben internet. Nem pörögnek az események. De az utolsó sornál mégis hálás voltam, hogy elolvastam a regényt :) Bársonyos, puha tisztaság - ezzel foglalnám össze :)
Ezúton is szeretném megköszönni mindenkinek, aki olyan nagy lelkesedéssel ajánlotta :)
Az öt pontból tíz csillagos öt pontot szeretnék rá adni :)
A 2025-ös könyvtakaróhoz pedig íme a hozzá horgolt nagyinégyzet :)
