Jóval többről szól a könyv, mint arról, hogy egy ember hogyan reagál arra, hogy megtudja, milyen hosszú élet vár rá.
Előzetesen el szeretném mondani őszintén, hogy amikor először nekifogtam a könyvnek, akkor a századik oldalnál félretettem. Egyszerűen elegem lett abból, hogy mindenki a halála pillanatát várja. Totál lehúzónak éreztem a témát.
Aztán bűntudattal felvértezve, hogy mégsem hagyunk abba könyvet, másfél év után újra elővettem, és elölről elkezdtem olvasni.
Hát áldom azokat, akik bátorítottak rá, és magamat, hogy nekifogtam ismételten.
Ez a könyv nemcsak arról szól, hogy milyen hatással van az emberek lelkére a haláluk órájának pontos ismerete.
A történetek által az író a társadalom reakcióit is bemutatja, hogyan reagálnak az emberek a rövid életűekre és a hosszú életűekre. Legyen ez munkahely, személyes kapcsolódás, szerelem, vagy gyerekvállalás.
Mivel rengeteg kérdést, és beszédtémát felvet a regény, ezért választottam most kivételesen ezt a könyvet a Színpompás Olvasókör közös könyvének, hiába is nem esik szó benne művészetről.
A történet röviden: egy reggel arra ébred a világ, hogy minden huszonkét év feletti ember, aki csak él a bolygón, bárhol is legyen az, az ajtaja előtt egy dobozkát talál, amiben benne van egy fonal, ami megmutatja, milyen hosszú vagy rövid lesz az élete.
Nyolc embernek követjük végig a sorsát, döntéseiket, a társadalomra kiható tetteiket. Közben mélyen elgondolkodunk azon, vajon mit kezdenénk egy ilyen információval, ha meglenne biztosan a dátum, meddig élhetünk, egyáltalán kinyitnánk-e a dobozkát, és szeretnénk szembesülni az elkerülhetetlennel?
A regényre öt pontból mindenféleképpen ötöt szeretnék adni, itt pedig a hozzá horgolt nagyinégyzet a 2026-os könyvtakaróhoz :)
