Az unoka híd a szülő és gyermeke között.
Nyolcvannégy oldal mindössze ez a kis könyv. Ennyi oldalon át azonban olyan mély szépséget kapunk az elmúlásról, amit mondatonként ízlelget az ember.
Az unoka és a nagyapja közötti hatalmas szeretet és hasonlóság áll a középpontban, amikor már lehet tudni a sok-sok ismétlődő történetből, a szeretet láthatatlan kötelékéről, hogy az utolsó szavak hagyják el az idős ember száját.
A fia és apja, a nagyapa és unoka, mind különféle kötelékek, de a megértés, elfogadás, tisztelet az összes soron át melengeti az ember lelkét.
Többet nem is szeretnék írni erről a rövidke kis műről, de egyértelműen az öt pontból ötöt szeretnék rá adni, itt pedig a hozzá horgolt nagyinégyzet a 2026-os könyvtakaróhoz :)
