Szeretném kiemelni a szerzőtől ezt a könyvet, főként azoknak ajánlom elolvasásra, akik maguk is szeretnének írni egy regényt.
Közel hatszáz oldalas a könyv, de pár nap alatt kiolvastam.
Ami megragadott benne az a karakterek fantasztikus ábrázolása. Tudtál utálni szereplőt, szorítani egy másiknak, kedvesen mosolyogni egy következőnek, bár nem feltétlen szeretted meg. Aztán néha szíved szerint beszólnál, hogy "igen, igen, tudjuk, hogy ilyen vagy, de ideje lenne kiállni magadért, és nemcsak magad miatt!"
Szóval csakúgy pörgettem az oldalakat, és ámultam, hogyan lehet ennyiféle jellemet ilyen remekül megjeleníteni.
Nicholas Sparks-tól ez a hetedik könyvem, és tudom, hogy tele vannak klisékkel, szerelme szállal, és nem is igazán kell meglepődni sosem a regények végén.
De ez volt az első, ahol elsírtam magam, ahol átéreztem a szereplők gondolatait még akkor is, ha utáltam őket.
Russ egy napon megelégeli a munkáját, felmond, és saját céget indít el. Ez a döntése hatalmas bizonytalanságba taszítja a családját. Nemcsak a felesége tiszteletét veszíti el, hanem veszélybe kerül az is, hogy apaként helytálljon a hat éves lánya mellett.
A felesége elmegy dolgozni, de ettől az ő élete és érzelmei, napi rutinja is teljesen megváltozik. A kislányt Russ neveli, amíg nem kezdődik el az iskola, mellette pedig igyekszik a cégét beindítani.
Legjobb barátja a nővére, akivel mindent megoszt, tanácsot kér. De rá kell ébrednie, ez nem maradhat így örökké.
Az életébe visszajön élete első szerelme, ami még inkább megbolygatja a napjait, amellett, hogy hatalmas megnyugvást is jelent a nő jelenléte.
A regényre öt pontból ötöt szeretnék adni, itt pedig a hozzá horgolt nagyinégyzet a 2026-os könyvtakaróhoz :)
