A regény első része után azonnal el akartam menni a Gerbeaud cukrászdába megízlelni nemcsak a sütemények különlegesség aromáját, hanem a hangulatot, amit szinte templomként ír le a szerző. Aki belép, elnémul, és tiszteletteljesen kezd el viselkedni, mintha egy szentélyben lenne.
Nos, a regény második része ebből semmit nem adott vissza.
Hangos katonák, háborús leírások, hadihajók szerkezetének pontos leírása, a csaták precíz ismertetése.
Igen, a szerelem is megjelenik természetesen a sorok között, de valahogy úgy éreztem, teljesen háttérbe szorul a romantikus vonal a háborúval szemben.
És igen, azt is tudom, mi a könyv címe :) De az első része után arra voltam kíváncsi, hogyan vészeli át ezt a zord helyzetet a cukrászda, miként tud talpon maradni a hősnő.
Nos, nem is tudok többet írni róla, így az öt pontból kettőt szereznék rá adni, és hozzá pedig azért meghorgoltam a kis nagyinégyzetet a 2026-os könyvtakaróhoz :)
