Olyan érzésem volt majdnem végig, hogy a szerzőnek - akit egyébként kedvelek - volt két kisregénye, nem tudott velük mit kezdeni, ezért jól feldarabolta őket, és összegyűrte egy nagy regénybe.
A könyv, amiben minden oldalon azt várod, hogy meglepődj végre.. és nem, nem érkezik el ez a pillanat.
Amikor tiszteletet érzel a szereplők iránt, pedig nem tetszik a könyv vége....
Egy gyönyörű borító és egy kalandos postaláda történetének a bevezetése után....
Képes-e az ember újból szerelmet érezni, ha elveszíti azt az embert, aki értelmet adott életének?
