Talán sosem késő megtudni az igazságot.
Valentinát tizenegy éves korában elhagyja az anyja, és visszaköltözik Angilába. A kislány húsz éven át meg van róla győződve, hogy nem szerette őt az édesanyja. Gyűlölte érte amiért otthagyta a dadájával és az apjával. Amikor értesül anyja haláláról, és hogy egy könyvesboltot hagyott rá, akkor szépen lassan megismeri anyja angol barátait, a könyvesbolt fontos szerepét a kisvárosban.
A történet két szálon fut, de leginkább a jelenben. Valentina emlékszik még arra, mennyire szerette édesanyja a játékokat, és most, a halála után is rejtvényeket kell megfejtenie, hogy eljusson az igazsághoz, a valós történetéhez, és magához, az édesanyjához, az igaz szeretetéhez.
Van szereplő, akit az ember néha megutál, de megértve a múltját, egy kicsit enyhül felé. Ellenben mindenki más a maga különleges módján nagyon-nagyon szerethető.
Az öt pontból feltétlen öt pontot szeretnék rá adni és íme itt pedig a hozzáhorgolt nagyinégyzet a 205-ös könyvtakaróhoz :)
