Lehet, hogy nehéz szülőnek lenni, de minden katyvasza ellenére megéri.
Egy mondatba foglaltam a regényt ezzel :) És akkor most egy kicsit több sorban is írnék róla :)
Először is megdöbbentett a nyolc éves kislány ultra felnőttes szóhasználata, tájékozottsága, és erősen vulgáris megnyilvánulása. A jelleme még akár kedvelhető is lett volna (nem szerethetőt írtam :) ), mert küzd, el akarja érni a célját, őszinte. Na de ahogy beszél, az totál életidegen volt. Nemcsak a káromkodások miatt, hanem olyan lexikális tudást mutat, ami szerintem erősen elvenné a való életben a gyermekkor naiv rácsodálkozásait.
A két főszereplő, akikről eleinte nem is tudtam, hogy melyik is a fontosabb, az anyasággal küzdenek.
De itt jön az a pont, amitől még is ajánlom a könyvet.
Igen, tele van a szülői lét nehézséggel, fáradtsággal, fájdalmakkal, sokszor elképesztően nehéz megoldásra váró helyzetekkel. Sokat olvasni arról, hogy ennél szebb az anyaság, a szülés világa, de aki már átélt egy tizenhat órás vajúdást (én :) ), annak inkább a főszereplő őszinte, igaz sorai jönnek be. Vagyis borzalmas, nehéz, gyötrődésekkel teli... de a legcsodásabb feladat anyának lenni.
Eszembe jutottak a különféle csoportok, ahol arról beszélnek, és támogatják egymást, mennyire rosszul csinálnak mindent. Többen a panaszkodó mögé állnak, megerősítik, hogy nem baj, ők is ilyenek, megértik. Ezzel addig nem lenne baj, amíg a panaszkodó azt nem mondja, hogy "ja, más is így csinálja, így érez? akkor jó ez így". Sokszor itt megáll minden, és nem jön a változás.
Pedig az lenne a szép, hogy a támogató közeg arra szülessen, hogy együtt akarjanak jobbá válni, erősebbé formálódni.
Ez a könyv igazából ehhez ad útmutatást. El kell fogadni, hogy semmi sem olyan fényes, mint ahogy várta az ember, de minden rajtunk múlik, hogy szebb legyen, megváltoztassuk a dolgokat.
(De azért a káromkodás még mindig sok volt nekem.)
Az öt pontból négyet adok rá. Nem bírom a szépirodalomban a "l" betűs szavakat.
A nagyinégyzet is megszületett hozzá, így már szaporodik a 2025-ös könyvtakaró :)
