Meddig tud küzdeni egy könyvtáros a világháborúban a kultúra fennmaradásáért?
Saint-Malo, egy francia kikötőváros, amiből semmi nem maradt a második világháború végére. Teljesen földig bombázták. A háború után azonban az egész óvárosi részt ugyanúgy építették vissza, ahogy annak előtte állt.
Ezzel a bevezetővel azért kezdem, mert elképesztő, mennyi erő, hit, összetartás van az emberekben. A regény elolvasása után megnéztem, mit lehet tudni a városról, és a történetről, melynek valóság alapja van, illetve az egész regény egy igaz történet alapján íródott, bár átdolgozva.
Megrázó a második világháborús regényeket elolvasni. Sokszor az merül fel bennem, hogy ezeket mind a nagyszüleink is átáltek, és vannak, akiknek már a szülei is éltek akkor. Ezek az emberek építettek egy új életet nekünk, amiről nem is sejtjük, micsoda erő állt mögötte.
Jocelyn, a könyvtáros, épp ifjú házasként költözik be a kisvárosba, és máris munkát is talál magának. A háború közbeszól, férjét behívják katonának. A nő szinte alig hall a férje felől, néha egy-két levél jelzi hol illetve hogylétét.
A könyvtár állományát igyekeznek megmenteni, az értékesebb könyveket elrejteni a könyvégetések elől. Egy több mint ezres címlistával jelennek meg a németek, hogy minden azon szereplő írótól származó könyvet eltüntessenek. Ennek a feladatnak egy olyan katonatiszt a felelőse, aki tanárként dolgozott Németországban, a hazájában.
Jocelyn és a német tiszt kapcsolata a könyveken keresztül kezd elmélyülni, de mindketten tudják, hogy a nő a férjét várja haza, még akkor is, ha semmit nem tud róla.
Olvastam már a párizsi könyvtár igaz történetét, ahol szintén a hősiesen helytálló könyvtárosok mentették meg az értékes irodalmat az utókornak.
Ez a regény szintén arról szól, hogy a szeretetnek mekkora ereje van. Nemcsak a társ iránt, hanem a kultúra iránti rajongásért is bármire képesek lehetnek az emberek.
A regényre öt pontból mindenféleképpen ötöt szeretnék adni. Itt pedig a hozzá horgolt nagyinégyzet a 2026-os könyvtakaróhoz :)
