Egyik szereplőt sem tudod igazán megkedvelni, mégsem tudod letenni a könyvet.
Adrienn, Étienne és Nina kisiskolás korukban ismerkednek meg, és egészen a középiskoláig elválaszthatatlanok lesznek egymástól. Elhatározzák, hogy érettségi után Párizsba mennek, és a zenéjükkel betörnek a piacra.
De minden másként alakul. Eltávolodnak egymástól, és mindhármuk élete olyan fordulatot vesz, amit nem akarnak a többiekkel megosztani.
Egyik szereplőt sem bírtam. A gyengesége, a makacssága, a bizonytalansága, vagy éppen a büszkesége miatt. Egyedül Nina papája volt az, akibe nem tudtam "belekötni". Egy csupaszív ember, aki mindent megtett az unokájáért.
Megint egy olyan könyvet olvastam, ahol oldalanként bekiabáltam volna a szereplőknek, hogy ne tegyék, gondolják meg, butaság, legyenek őszinték, nem lesz jó vége.
Fura érzések kavarodtak bennem. Tényleg nem szerettem a történetet, mert nem adott erőt arra, hogy az életet szépen is lehet élni.
Ellenben káprázatosan ír a szerző. Valami elképesztő, hogy ezek után is minden oldalt csakúgy faltam, mert ügyesen vezetett, titkolt, csavarta a szálakat, és hozott be váratlan eseményeket, vagy éppen dühítette fel az olvasót, hogy nem fordulnak jobbra a dolgok.
Szóval öt pontból ötöt szeretnék adni rá, mert olvasási élményként csodás volt, itt pedig a hozzá horgolt nagyinégyzet a 2025-ös könyvtakaróhoz :)
