Nehéz elkezdeni ezt az írást, mert kavarognak bennem a dühös érzelmek.
És hogy mégis ezt választom a következő Színpompás Olvasókör könyvének, annak nyomós oka van, akár hobbi festő valaki, akár értékesíti a képeit.
Noa anyagilag totális biztonságban él, örökölt egy lakást és rahedli pénzt. Kizárólag a festészetnek él, sikeres, híres művész. De egy ponton megrekedt, és már képtelen az ecsethez nyúlni.
Hogy a feszültségét, a hiányérzetet enyhítse, egyik férfi karjából a másikba rohan, de képtelen elköteleződni. Jár pszichológushoz is, hogy együtt kiderítsék az okát, és a benne mélyen elrejtett emlékeket feltépjék. Ez is hozzá segíti a tisztán látáshoz, de hirtelen a könyv közepén beindul egy spirituális vonal, ahol látótól kezdve a tantra jógáig minden hozzásegíti ahhoz, hogy megértse mind a férfiakhoz való viszonyát, mind azt, hogy miért állnak az üres vásznak a műtermében.
A fülszövegen nem szerepel, hogy valójában mivel találjuk szembe magunkat a könyv lapjain, így igen meglepett a történet. Ellenben minden elismerésem az írónőnek, hogy ennyire érezhetően le tudta írni, ezért sokszor az öklendezés kerülgetett.
A könyv első harmadi igen megrázó, megalázó jelenetekkel volt tele. A közepe tájékán enyhült ez az érzés, és már kezdte azt érezni az ember, hogy talán minden rendbe jön Noa életében. De nem így lett.
Hirtelen pofonként kapunk megint egy olyan jelenetet, ami után talán úgy érezzük, túl hamar jön a megbocsátás.
A történetre 5 pontból 2-öt adok, mert elborzasztott. A rengeteg spirituális megoldásra szintén, mert túl meseszerű. Ellenben a hatása miatt pedig 5 pontot adok, mert tökéletesen átérezhető volt a fájdalom.
Itt pedig egy kép, amin a következő kis horgolt nagyinégyzet van a book-blankethez és a pici akvarell festmény :)
Csodás olvasást kívánok, drága Olvasó, találkozunk a Színpompás Olvasókörön márciusban :) Remélem, a leírásom alapján úgy érzed, ott a helyed a beszélgetésen :)
Lami
