Ez nem az a könyv, ami élménnyel töltött el. Pedig a sztori kedves lenne.
Na de mi van akkor, ha valaki ugrál a történetben a mondatok között, stílustalanul hol rövid, hol hosszabban fogalmaz, nem mélyül el őszintén az érzelmekben?
Pedig lehetne. Hisz a regény egy fájdalmas emlékkel indul.
Gina elveszti élete szerelmét, testvére igyekszik támogatni, mind a magánéletben, mind a panziójuk működésében.
Gina barátnői támogatják abban, kezdjen új életet, nyisson a világra, és ne csak a munkájába meneküljön.
Ezzel mind addig szembeszáll, amíg nem jelentkezik be hozzájuk Fabio, aki örökölt Olaszországban egy házat, amit étteremmé és panzióvá szeretné átalakítani, és Ginát kéri meg, segítsen neki ezt megvalósítani.
Nos, nem meglepő a vége fordulat, de az annál inkább, hogy sem az olasz tájba nem lenne szerelmes senki, ha ebben a regényben ismerné meg először, sem az olasz férfiakról nem alkotna véleményt, mint vérbeli udvarlók.
Szóval lapos. Annyira sajnálom, amikor ilyet írok le egy könyvről, de ráadásul egy fantasztikus regény után olvastam, így hatalmas volt a kontraszt.
Az öt pontból kettőt adok. Mert azért na... :)
A nagyinégyzet is megérkezett hozzá a 2025-ös horgolt könyvtakaróhoz :)
