Ne ítélj, míg nem éltél meg hasonlót - ez forgott sokszor a fejemben Coco Chanel életéről olvasva.
Coco egy kemény, de mégis érzékeny nő volt. Kiállt a szerettei mellett, legyen az a szerelme, családtagja, vagy a cselédje. De az üzletben nem ismert kegyelmet.
Amikor a háború kitörése elől Amerikába viszi át a céget üzlettársa, akinek kilencven százalékos részesedése van, és még a híres parfüm receptjét is ellopatja, akkor Coco mindent megtesz, hogy ne csak a tíz százalék maradjon az övé, hanem az egész részesedés nála maradjon.
Ez látszólag egyszerűnek tűnik, hisz a társa zsidó, akinek Európában sem ingatlanja, sem üzlete nem lehet, ráadásul Coco az egész háború alatt a németekkel lakik egy szállodában.
Az üzlettársa viszont rafinált, így Coco magára marad.
Az üzlettársa a háború után megjelenik egy teljesen váratlan fordulattal.
A másik, ami a nőies vonalát mutatja be Coconak, az a kémkedése. Döntenie kell, hogy a hazájára esküszik fel, vagy fiát megmenti, aki súlyos betegen fekszik hadifogságban. A fia azt hiszi, Coco a nagynénje, így teljesen elutasítja a közeledését.
Szóval számtalan olyan helyzettel szembesül a nő, amiben nem hinném, hogy ítélkezhetnénk addig, amíg megközelítőleg hasonlót sem kellett átélni.
A könyv maga száraz, olyan, mint egy kibővített wikipédia jegyzet. Ellenben az utolsó ötven oldal megrázott.
A könyvre öt pontból hármat szeretnék adni, mert nem tudtam eldönteni, kedveljem és tiszteljem-e a nőt, illetve irodalmilag nem győzött meg. Itt pedig a hozzá horgolt nagyinégyzet a 2026-os könyvtakaróhoz :)
