Attól rettegve, hogy egy olyan könyvet veszek a kezemben, ahol még az internet hírét sem hallották, így egy lelassultabb információáradat tárul elém, rájöttem ennek a könyvnek a kapcsán, hogy többet már nem kell aggódnom, hogy a falusi pletykanyelv lassabb, mint a mai technika világa....
Ha folyamatosan követed könyveim leírását, láthatod, hogy féltve óvok néhány kritériumot, melyekkel kiválasztom a könyveim: létezzen már internet, az emberek tudjanak földrészek között is videóchates hívással kommunikálni
Valamiért szeretek olyan könyveket olvasni, ahol a jelen világ tempója él (és ilyenkor elgondolkodom, miért is vágyom rá, hogy az otthonunk tele legyen vintage darabokkal... na, ez most nem is fontos, csak "hangosan" gondolkodom).
Szóval aggódva vettem elő ezt a könyvet. A történet a 60-as években játszódik. Iris 39 éves, tanítónő. Férje autóbalesetben meghal, és halála után derül ki a kettős élete, ami a sportfogadáshoz kötötte. Irisre és két kamasz gyerekére annyi adósságot hagy, hogy házukat is el kell adni, de még így is maradnak hitelek, amit életük végéig fizethetnek.
A másik legfontosabb könyvválasztási szabályom: olyan főszereplő legyen benne, aki hitet, erőt ad a túlélésre. És ez viszont igen erősen megvan a könyvben.
Iris szerette a férjét, így igyekszik minél hamarabb megbocsátani neki, hogy három éven át mit sem tudott a valós életéről. Szeme előtt lebeg viszont két kamaszkorú gyermekének sorsa, akiket nem hagyhat sodródni a gyászban, ezért elvállal egy közel-távol ismeretlen faluban egy tanítói állást, ahol házat is kapnak a munka mellé.
Iris életét körbeszövi ez a hozzáállás. Nincsenek szorult helyzetek, csak megoldásra váró feladatok. Adódhatnak problémák kamasz korú gyerekeivel (nem is kicsik, bődületesen nagyok), de Irist nem lehet megtörni. Utánajár a dolgoknak, amit tud, megold.
És itt most ne egy mesebeli regényre gondoljál, ahol a főszereplők varázspálcával száguldoznak, és csillámporral megszórják a lehetetlen helyzeteket. Igazi húsvér, köztünk élő szereplők élnek a regény lapjain. Vannak pillanatok, amikor köztük akarsz élni, mert egy közösséget alkotnak, mégha a központi szórakozóhely pusztán egy megvilágított telefonfülke csak.
Az élethelyzetek akár maiak is lehetnek. Rengeteg egyéniség, különleges jellem: Iris, a hangos, de szeretetteljes tanítónő, a gyermekei, akik keresik útjukat, és erős túlzásokba esnek ezért, a néma Colin, a dacos James, a minden tettre kész Chas, a szájhős jómódú Michael, a párja kedvéért hippi életmódra váltó Emily és még számtalan szereplő, akikkel együtt lehet élni, akikért érdemes a falusi iskolát felvirágoztatni.
5 pontból 7-et adok ennek a könyvnek... és tudd, kivételesen nem olvastam el az utolsó oldalt előre, annyira rossz érzés volt tudni, hogy hamarosan végére érek a történetnek....
Csodás olvasást kívánok hozzá drága Olvasó! :)
Lami
