Elsőre úgy tűnik, hogy egy romantikus lányregény, de az utolsó harmadában totál arcul csapnak a fordulatok.
Ezzel az egy mondattal majdnem mindent elmondtam a könyvről. Fallon és Ben egy étteremben találkoznak november 9-én. Nem tudják még, hogy ez a nap jóval többet jelent számukra, mint egy évenkénti randi időpontja.
Fallon színésznő szeretett volna lenni, míg Ben regényírónak készül.
Már az első találkozás után Ben elhatározza, hogy az évenkénti eseményt mind regénybe foglalja. Fallon, aki az ország túloldalára költözik másnap, jó ötletnek találja, hogy inspirációként ezt megéljék a fiúval, hogy regénye egy igazán színes és érdekes történet legyen, így szabályként lerakják, hogy sem telefonszám csere, sem email váltás nem történhet az év többi napján.
Az első kétharmadban a regény olvasásakor úgy éreztem, hogy belefutottam egy könnyed, nyálas kis sztoriba, ahol a vége a boldogan éltek, míg meg nem haltak. Már egy kicsit kezdett túlmenni a komfortzónámon a folytatás, mikor egy hirtelen vágással nem tudtam letenni a könyvet.
Semmi sem az, aminek látszik, és egy valaki tudja az igazságot, de ebbe az igazságba erősen belekavarodik a valóság, az érzelem, és a nem várt kötődés.
Egy 5-ös skálán simán megkapja az 5-öst tőlem, még akkor is, ha a közepénél kicsit elveszett bennem az érdeklődés a nyűglődések iránt.... de aztán brutál erővel visszatért :)
Drága Olvasó, sose higgy annak, amit látsz, várd ki mindennek a végét :)
Csodás olvasást kívánok hozzá :)
Lami
