Egy könyv, ami hónapokig várta, hogy az első öt oldal után újra belekezdjek, mert nagyon nem nyűgözött le, de a végén egész jóban lettünk...
A regény Kate sorozatos döntéseit, bűntudatát taglalja, ahogy lavíroz az imádott munkája, és szeretett két gyermeke, férje között.
A könyv első feléig nem tudtam azonosulni a problémával. Mi még otthon maradtunk a gyerekekkel, nem kellett aggódnunk, hogy amíg ők felnőnek, addig a munkahelyünkről kiraknak, vagy mást tesznek a helyünkre. Egy sokkal lelassultabb világban éltem. Vagyis most már így látom, hisz amikor benne voltam, másról sem szólt az élet, mint gyerekek iskolába, óvodába, bölcsödébe, napközben házimunka, délután külön órák, este fürdetés, lefektetés. Nem volt megállás, és fáradtan dőltünk be mi, régi anyák is este az ágyba.
Tíz-tizenöt évvel ezelőtt aztán többször hallottam olyan munkahelyekről, ahol 12 órákat dolgoznak a nők, nem mernek gyereket vállalni, féltik pozíciójukat, egzisztenciájukat. Nem értettem az egészet, hogy létezik ilyen. De elsiklottam felette.
Nos, ez a könyv pont erről szól: azokról a nőkről, akikről nem tudják anyatársaik, hogy "csak tudnám, hogy csinálja...", hisz kényelmes otthonukban a férjük eltartja őket.
Kate az egyik legsikeresebb üzletkötő a cégnél, de ennek kemény ára van. Hetente többször szeli át az óceánt néhány napra üzleti tárgyalásokra, ilyenkor nem fektetheti le a gyerekeit, nem ő lesz, aki az első hajvágását megéli a kicsinek, nem láthatja a gyerek színpadi szereplését, nincs jelen az első megtett lépéseknél.
A vívódás kifelé baromi egyszerű: hagyja ott a munkáját, legyen gyerekeivel, amíg fel nem nőnek, tegye boldoggá férjét gondoskodásával.
De mi van, ha ez a nő imádja a munkáját, nagyon jól csinálja, ő tartja el a családot a bevétellel?
Kate történetébe beszáll még egy kis plusz szerelem, egy rakás barátnő, akikre persze nincs ideje.
A könyv végére teljesen megértettem és elfogadom Kate hezitálását. Ha valaki ennyire szereti a munkáját, fontosnak érzi magát benne, 12 órát elvesz a napjából, így szinte csak annak él, így teljesen betölti az életét, hogyan tudjon több időt adni a családnak, és hogyan hagyja ott a csillogást az anya szerepért.
Ne ítélj, hogy ne ítéltess. Ez a könyv tökéletes példája annak, hogy sok nő manapság mennyire nehezen lavíroz, és hogyan kell kreatívnak lennie, hogy kicselezze az iskolai ünnepség sütiversenyét egy bolti átdekorált pitével.
Bár nagy kacajok nem hagyták el a számat, de az erős irónia szórakoztatóvá tette a regényt.
Szóóóóóóval, kapjon a könyv egy 4-est az 5-ös skálán.
Jó szórakozást hozzá, drága Olvasó!
Lami
