Egy levélregény, amiben a szerelem mellett a humor és a fájdalom is megjelenik.
A második világháború után Juliet, aki újságíróként dolgozik, levelet kap Guernsey-ről, amiben egy férfi, aki egyébként sosem olvasott, egy könyvet méltat, ami segített átvészelni a borzalmakat, és többek életét megmentette.
Juliet szeretne egy regényt írni a történetről, ezért több helyi emberrel, nemcsak a megalakult Krumplihéjpite Irodalmi Társaság tagjaival, felveszi levélben a kapcsolatot.
Ezeket a levélváltásokat olvashatjuk, és ismerhetjük meg, kinek mit adott az olvasás, hogyan menekítette meg, miért ez lett a neve a társaságnak.
Juliet végül elutazik hozzájuk, hogy még jobban megismerje mind a háborús történeteiket, mind a jelenüket.
Közben jön egy kislány, akiről nem tudni, hogy árva lesz-e, megjelenik a szerelem is a színen, és a lenyűgöző táj ad csodás keretet a regénynek.
A legjobban a humora fogott meg a könyvnek. Akármilyen borzalmas időszakról is szólnak a levelek, a humoros megfogalmazások, az élni akarás minden történetet erősebbé tesz.
A könyvre öt pontból egy hatalmas öt pontot szeretnék adni, itt pedig a hozzá horgolt nagyinégyzet a 2026-os könyvtakaróhoz :)
