Meg szeretném fejteni a svéd írók tudását, amivel a könyveket szórakoztatóvá teszik.
Fantasztikus nyelvezet, nyers humor, csavaros jelenetek, váratlan fordulatok. De ezek közül is a nyelvezet, ami teljesen elvarázsol.
Ajánlásra olvastam el ezt a könyvet, és egyrészről nem csalódtam benne.
Allan Karlsson a századik születésnapja ünneplése elől kimászik az öregek otthona ablakából. Mit sem sejtve belekerül egy bandahálózatba, ahol halom számra történnek "véletlen" balesetek.
Az úton jóbarátokat, ellenségeket is gyűjt. Üldözi a rendőrség, a bandatagok. De a maga szenvtelen stílusával mindenen felülkerekedik.
Na, de van egy dolog, ami miatt nem teszem fel a kedvencek polcra.
Tényleg ódákat tudok zengeni a nyelvezetéről, de a történelmi szálakba belekavarodtam.
Allan Karlsson története két szálon fut. Az egyik a jelen, ahol egy furcsa társaságot gyűjt maga köré (szerintem senki nem lepődik meg azon, hogy még egy elefánttal is gazdagabb lesz). A másik szál tizenéves korától követi nyomon. Szinte az összes nagyhatalom kapcsolatba akar kerülni vele, mert bár iskolázatlan, de mégis a legprofibb bombakészítő.
Az ötvenes-hatvanas évek összes politikusával találkozik, mindenki meghívja vacsorára, ahol keblükre ölelik. A valóság, a történelem ezen a vonalon elkezd keveredni egy írói világgal. De ez a sok történelmi vonal sok volt nekem. Figyelnem kellett, értelmeznem, megértenem. Szóval hiába is volt nagyon jól megírt a történet, ha sokszor erős figyelmet igényelt.
Aki viszont kedveli a groteszk stílust, a történelem számára egy izgalmas utazás, azoknak hatalmas szeretettel ajánlom ezt a kombót.
Nálam így az öt pontból négyet kap... mert hát na, pihenni szeretek egy könyv olvasása közben :)
A nagyinégyzet a 2024-es takaróhoz elkészült :)
