Egy éves történet arról, hogyan éli meg egy introvertált az extrovertáltak világát.
Jessy nem lát kiugrást az életében, amit annak tud be, hogy introvertáltként éli világát.
Egy éven át feladatokat tűz ki maga elé, amikkel erősen feszegeti a komfortzónáját.
Olvasás közben sokszor felmerült bennem, hogy hasonló vagyok hozzá. A következő bekezdésben viszont már jóval nyitottabbnak láttam magam. Aztán erre jött is utalás a könyvben, hogy nem kell ennyire erősen elkülöníteni ezt a két magatartásformát.
Mindenkiben van nyitottságra, és zárkózottságra is hajlam.
Én például imádok szerepelni színpadon, de zavarba jövök az improvizációs játékoktól.
Érdekes volt, hogy nemcsak egy tanulmányt kaptunk, hanem egy egyéves élettörténetet, hogyan alakítja át az embert, ha minél több korlátot rúg ki, és minél több olyan dolgot tesz, ami kihívást jelent neki. Ezek megoldásával, mégha kudarcba is fullad, a személyiség hatalmas fejlődésen megy keresztül.
És itt egy mondat, amit vigyél magaddal minden élethelyzetre: "Senki nem integet elsőnek. De mindenki visszainteget."
Légy merész, tedd meg mindig az első lépést. Aztán meg lesz, ami lesz :)
A könyvre öt pontból ötöt adok. És egy horgolt nagyinégyzetet a 2025-ös könyvtakaróhoz :)
