Két idősík, két habitusú nő, de a szerzőnek ebben a regényében is megvan a közös szál kettejük között.
Harmadik regényét olvasom az írónak, ahol szintén két időben játszódik a történet, és nem meglepően, kapcsolódnak egymáshoz.
1913. és 1993. Laura Lyons, aki boldog lehetne a saját korában, hisz mindene megvan. Férj, szerető család, két gyermek. Bár egy könyvtárban élnek, ami romantikusan hathat egy könyvmoly számára, de azért ennek is vannak hátrányai. A hideg falak, a rejtélyes folyósók, és a zöld felület hiánya.
Laurának mégsem a saját otthon hiányzik. A saját életét szeretné élni. Önmegvalósítás hiányzik neki, és hogy tegyen valami nagyot a világért.
Beiratkozik egy újságíróiskolába, ami abban a korban nőknek nehéz út volt. Egy riport alkalmával megismerkedik egy orvosnővel, aki valóban álmait éli: szegény, rászoruló embereknek ad jobb életet.
A barátságból több is lesz, és emiatt okolja magát Laura, amiért a családjában katasztrófák történnek.
A másik történet az unokája vonala, aki ugyanabban a könyvtárban dolgozik, és mintha a múlt vissza akarna köszönni nem éppen jóindulatúan, mikor kinevezik egy kiállítás kurátorának, de hirtelen kezdenek eltűnni azok a könyvek, amiket szeretne megmutatni a nagyközönségnek.
Megvallom, a könyv felénél már panaszkodtam, hogy kezdem unni a sztorit. De aztán beindult, lelepleződtek a titkok, tolvajok, élettörténetek, családi kapcsolatok.
A regényre négy pontot adok az öt pontból, mert a közepe lehetett volna pergősebb. Na, és íme a következő horgolt nagyinégyzet a 2025-ös könyvtakaróhoz :)
