Talán te is szembesültél azokkal a mondatokkal, amikkel Greta-nak kellett megbirkóznia.
Greta sikeres popsztár. Édesanyja halála után azonban visszavonul egy szerencsétlen fellépés miatt, mert képtelen többet zenélni. A fellépésről egy videó kezd terjedni, ami teljesen derékba töri Greta éppen felfutó karrierjét.
Öccse megkéri, hogy menjen el apjával arra az alaszkai útra, amit édesanyja és apja a negyvenedik házassági évfordulójukra szerveztek ünneplésként maguknak.
Greta nem akar belemenni, de amikor az ügynöke nyaggatja, hogy dalt kéne írnia, inkább mégis belevág.
Apjával nem jönnek ki jól, sosem értékelte Greta sikeres pályáját, ráadásul mindketten a maguk módján gyászolják Greta édesanyját. Hiába is ért el a lánya nagyszerű dolgokat, amikre szinte már gyerekkora óta készült, apja mégsem bízik benne, hogy művészetből meg lehet élni. Na, ezek azok a párbeszédek a lány és apja között, amit szerintem sokan hallottak már innen onnan az ismerőseik közül, hogy miért szükséges egy polgári hivatás is, hiába is érte el valaki az álmait egy művészeti területen :)
A hajón Greta megismerkedik egy történelem professzorral, így a szerelem is megjelenik finoman a regényben.
A regényben a legtöbb szereplő változik, közeledni próbál a másik félhez, falakat igyekszik ledönteni. Ez hol sikerrel jár, hol mély kudarc lesz a vége.
Na de a könyv vége felé megjelent egy két szavas (!!) mondat, amin elsírtam magam a meghatódottságtól :)
Nagy szeretettel ajánlom a regényt, ezért az öt pontból feltétlen ötöt szeretnék rá adni, itt pedig a hozzá horgolt nagyinégyzet a 2026-os könyvtakaróhoz, illetve egy pici könyvjelző, ami bekerül ajándékba egy csomagba :)
