Kedvelem az olyan regényeket, ahol van egy csupaszív főszereplő, aki kihozza a hányatott sorsú, mogorva emberekből a jó oldalukat.
Nos, Poppy ilyen. De nemcsak egy embert ment meg a rosszabbik énjétól, hanem többekre is hatással lesz a hite, szeretete, odafigyelése által.
A szerző előző regényében Kate sorsa változik meg, így nem lesz szüksége otthonára, ezért kiadja Poppy-nak a házát bérbe. A lány hatalmas örömmel költözik be, hisz így közelebb kerülhet a közösségi kerthez, amiben tevékenykedni szeretne, és hirdetni, milyen dolgokkal lehet feltölteni az éléskamrát, amit maguk termesztettek meg az emberek.
Ezeket a receptjeit már a boltban is ingyen osztogatja, ahol dolgozik, de itt még több lehetőséget lát rá.
Egy idő után hozzáköltözik az öccse, akit anyja otthon hagy egyedül, mert éppen Spanyolországban találta meg a szerelmet. Az öccs fájó emlékei lassan oldódnak fel, és hitetik el önmagával, hogy értékes ember, és van szabad választása.
Poppy szomszédja sem egyszerű ember. Bezárkózik, mogorva, nem akar a közösség része lenni.
De arról nem tehet, hogy egy olyan "erőszakos" lány költözik be mellé, aki ki akarja rángatni ebből a magányból.
Szerelmek, vágyak, változások, új kezdetek, romba dőlt álmok majd újjáépítések. A kulcsszó a közösség.
Ha egy ilyen könyvet elolvas az ember, máris hinni igyekszik benne, hogy bármire képes, amit eltervez :)
Az öt pontból ötöt szeretnék rá adni mindenféleképpen, itt pedig a hozzáhorgolt nagyinégyzet a 2026-os könyvtakaróhoz, és egy kis könyvjelző, ami bekerül ajándékba egy csomagba :)
