Két nő, akik akár a szomszédjaink is lehetnének.
Rajongva vártam Isla Dewar harmadik magyar nyelvre lefordított könyvét, hisz kettőt már olvastam, egyet imádtam, a másikat egy picit kevésbé, így hatalmas elvárásokkal fordultam ehhez a regényhez.
A másik két könyvében is úgymond hétköznapi hősökről ír. Ebben a könyvben viszont annyira életszerűek a szereplők, hogy nem sikerült kiszakítania a valóságból, amiért igazából olvasni szeretünk. Egy regénynél jól esik egy másik világot megtapintani. Itt viszont olyan érzése van az embernek, mintha az egész napos munka után felhívná egy barátnőjét, akivel átbeszélik a napot.
És hogy ez miért gond? Mert ugyanúgy szenvednek, mint az átlagemberek. Nem oldják meg a probléma gyökerét. Hagyják sodródni magukat a történésekkel. Nem érkezik meg a varázslat, a váratlan fordulat, és így még szárazabbá válik, mint egy átlag hétköznap.
Néha apró szeletekben megjelenik az akarat, a változtatás kívánalma, de mintha mindkét nő, Ellen és Cora is inkább megvárná, hogy az élet szóljon közbe, és módosítsa a forgatókönyvet.
Megcsalt feleség, otthagyott terhes nő, lehúzó anya, alkohol, rossz élet.
Akármilyen furcsa is, a történetről csak ennyit tudok írni, így drága Olvasó az öt pontból mindössze kettőt adok rá.
Itt pedig a mini kis rajzocska az ikonikus kanapéval, és a futó nő, akinek ez a tevékenység a legtökéletesebb stresszoldó programja. Illetve egy újabb darabja a bookblanketnek, vagyis a könyvtakarónak, melyet a borító alapján kiválasztott színekkel horgoltam :)
Csodás időtöltést kívánok :)
Lami
