Én még abban a korban nőttem fel, mikor az Emanuel volt az egyetlen könyv, amiben intim jeleneteket lehetett olvasni a mai kor szellemében...
Nos, talán ezért van az, hogy már a sokadig könyv olvasásánál érzem azt, hogy letolják az ember torkán, hogy menjünk végig nemcsak a lelki vonalán a történetnek, hanem a testi érintések minden egyes mozzanatát vizualizáljuk. Már másnál is olvastam, hogy szinte érthetetlen, miért kell ennyire belevinni a szexet a regényekbe. Nem egybe, nem olyanba, aminek a fülszövege is ezt vetíti elénk.
Már lassan nem nyílhat meg cukrászda egy regény lapjain anélkül, hogy a boldog főhős ne avatná fel a nyújtófát. Már nem tudjuk elképzelni, hogy egy könyvelő az adóbevallások időszakának végét egy pohár bor mellett ünnepelje, hanem a laptopja tetején kell ezt megünnepelnie heves szeretkezéssel.
Fontos és elengedhetetlen része a szexualitás az életnek. Nem a szívbéli jóbarátunkkal kötöttünk házasságot, hanem egy olyan emberrel, akivel a kémia is működik. De mégis vannak olyan könyvek - és egyre több, ahol az egyharmadát a regénynek ez tölti ki... és teljesen érthetetlenül.
Megmagyarázhatom, hogy a jelen könyv esetében fontos rész a szexualitás, de valahogy mégis olyan érzésem van, hogy le vagyok cikizve, hogy a barátnőimmel egy kellemes illatú kávé mellett egy belvárosi cukrászda teraszán nem erről beszélgetünk találkozásunkkor.
A szexről úgy beszél, mint a terápia rész. És igen, szépen végigvezeti a fonalat, de talán nem bízik az olvasóban, hogy el tudja képzelni a jelenetet maga is, hanem derűsen elvezeti a főhős ujját, mintha egy térképen mutatná meg az egyik pontból a másikba érkezés vonalát.
Nos, a 13. oldalnál majdnem félretettem a könyvet, és fennen nyugtatgattam magam, nem vagyok prűd. Íme a sor, ami kiverte a biztosítékot: "Bevallom nem szeretek szopni.".
Nos, mindezt azért írtam le, mert szerettem volna már kiadni magamból, hogy a könyvet nem kilóra kell mérni, és megtölteni annyi betűvel, hogy eladható legyen, ezért telepakolni 18+-os jelenetek részletes taglalásával. Illetve, hogy tudd, drága Olvasó, ha ezek nem tarkítanák a jeleneteket, hanem finoman céloznának rá, vagy leállnának egy ponton, akkor nem vinné el a fókuszt a könyv tartalmáról, a felnőttkori autizmusról például.
És igen, végre a másik fővonalról is szólnék néhány szót. Anna egy véletlen folyamán felkapott hegedűművész, youtube sztár. Nem tehetségtelen, vagyis nem ezért lesz véletlenül ismert, de mint tudjuk, nem árt ha valami plusz történik az ember életében, hogy ismertté váljon.
De eljön nála a kiégés, a hegedű nem szól úgy, ahogy szeretné, egy darabot több ezerszer elkezd, de a tizedik hangjegy után újra és újra elölről játssza. Hogy mindez elég lenne ahhoz, hogy magába roskadjon? Nem, barátja közli vele, hogy nyitott kapcsolatra vágyik, így Anna sem marad tétlen, hogy szexpartnert keressen magának.
És ok, értem, ez az egyik vonal, hogy egyáltalán akar-e szexet. És vajon összefügg-e ez a dolog azzal, hogy nem tud a hangszerén játszani. Vagy hogy a nővére elutasító magatartása, és ahogy Anna fogalmaz, maszkoló magaviselete, amivel mindenkinek meg akar felelni, kapcsolatba hozható-e a szexuális partner elvárásainak teljesítésével?
Anna Quant egy társkereső appon ismeri meg, hogy a nyitott kapcsolatnak megfeleljen ő is. De mi van akkor, ha pont egy szabadelvűségre alapozott viszonyban találja meg valaki azt az embert, aki teljes valójában, maszkolók nélkül megérti és elfogadja? Maradhatnak együtt? Elfogadja a család? Lehetnek egymás kizárólagosai?
Szóval ha kb. 100 oldalt kivennének a könyvből, ami túl erősen és tisztán tár elénk hálószobai jeleneteket, akkor nem menne el a fókusz az autizmus kérdéséről, az uralkodásmániás emberekről, az otthonápolás lelki oldaláról. De a téma, a szereplők hozzáállása egymáshoz megéri, hogy elolvasd drága Olvasó :)
Lami
