Teljesen el tudok olvadni az olyan szerzőktől, akiknek a regtény karaktereit tökéletesen érzékelni minden párbeszéd és mondat alatt.
Elhatároztam, hogy feltétlen beszerzem a sorozat többi könyvét is, mert valami fantasztikus érzés, mikor az ember nem akarja tudomásul venni, hogy véget ért a regény. És ez a könyv ilyen. Ráadásul ki-ki döntse majd el, hogy a történet befejezése után mit érez. Helyesli, vagy várt volna valami pozitívabb csattanót esetleg?
Britt-Marie 63 éves nő, aki egyszercsak elhagyja a férjét, mert rájön, nem érzi jól magát egy olyan kapcsolatban, ahol bár szükség van rá, de láthatatlan. Életében még nem dolgozott, de most elhatározza, hogy bármi áron is, de munkát talál magának így tapasztalatok nélkül is. És mi más is lehetne élete első munkája, mintsem egy kis létszámú falu focicsapatának az edzőjeként kell helytállnia.
Ez a világ hülyeségeire, nyegleségére rácsodálkozó nő valami szenzációs, ahogy akaratán kívül, de hatással lesz a környezetére. A rövid, tömör megjegyzései, a mai emberek számára érthetetlen, túlzottan szofisztikált kifejezései kiváljta az olvasóból, hogy szurkoljon neki, megtalálja boldogságát.
Nem írok többet a szereplőkről, eseményről, csak annyit, mindenkit érzel, minden mozdulatot látsz, mert valami fantasztikus az író.
Szóval 5 pontból hányat adnék rá? Legalább 10-et :)
Csodás olvasást kívánok hozzá drága Olvasó :)
Lami
