Ha úgy tanították volna a történelmet, hogy családok, emberi sorsok napjait is bemutatják a rideg számok, vezetői döntések mellett, tuti nem kétszer kellett volna húznom az érettségin tételt, hogy meg ne vágjanak...
A könyvet azért választottam, mert keresem a Színpompás Olvasósarok, vagyis az online könyvklub következő regényét, ahol a fő szál a festészettel kapcsolatos, festőről szól a történet.
Ebben a könyvben a történelem dominál, amit megvallom, a leírásból nem vettem le elsőként, de ha tudtam volna, szerintem a blogom legelső mondata után, mely szerint a történelem számomra mindig is idegen terület volt, bele sem kezdek az olvasásba. De hálás vagyok, hogy sejtésem sem volt erről.
Cecil Párizsban nevelkedett magyar lány, aki festészetet tanul, és keresi azt a kifejezés módot, amivel rákerül névjegye, érzésvilága a képeire. Hogy ezt megtalálja, úgy érzi, vissza kell utaznia Magyarországra, hátha ott megleli azt, amit keres.
Színek, formák, érzések. Ezek mind megvannak, szépen megalkotott festmények formájában. De nincs rajta ő, a különlegessége, és azt sem tudja, mit keressen az ecsetei által.
Pesten megszáll egy hotelben, és innen indul el kutatni azt a bizonyos valamit a művészetéhez.
Megismerkedik Endrével, aki segítségére lesz ebben az utazásban, és szülőfalujába is elviszi, ahol gyermekkorát élte le kisfiúként.
A történet egy valós és egy képzelt világot tár elénk. Anyákkal, sorsokkal, férjekkel, meneküléssel, kereséssel.
Amit kerestem a könyvben eredetileg, egy festő gondolatait, azt is megtaláltam. Rengeteg okos tanács hangzik el arra vonatkozóan, hogyan lelje meg az ember a saját nyelvi világát a vásznon. És mindemellett belemerítkeztem egy történelmi valóságba, melynek bár a végén az itt maradtak mind megtalálják életük szebb oldalát, azért csak igaz az, amit férjem mondott, mikor meséltem neki a könyvről: sírva vigad a magyar.
A könyvet nagy szeretettel ajánlom, így 5-ből 5 pontot adok neki szívesen, drága Olvasó
Csodás olvasást kívánok :)
Lami
