Fabriano. A hely, melynek neve hallatán a világ akvarellistáinak egy emberként dobban a szíve.
A csöppnyi olasz városkában évek óta megrendezésre kerül a nemzetközi akvarell találkozó és kiállítás, ami nem egyszerűen csak egy találkozás más festőkkel, ez jóval több annál. Lehetőség van arra, hogy egy-egy képpel a hazai akvarellisták is bemutatkozhassanak, melyet a magyarországi IWS (International Watercolor Society) vezetője választ ki.
Idén második alkalommal volt szerencsém részt venni ezen az eseményen, amelyre ebben az évben 1400 pályaművet utaztattak ki az alkotók, melyekből egy szép és vaskos katalógus is készült, amiből minden résztvevő kapott egy példányt.
A képeket a város patinás épületeiben állították ki országonként, régiónként csoportosítva, ami úgy van kialakítva, hogy egy könnyed sétával a várost is körbejárhatjuk, megcsodálva annak építészetét, míg egyik helyszínről átsétálunk a másikra.
Az ötnapos rendezvény alatt számtalan demot végignézhettünk, ami óriási lehetőség, hisz a világ legismertebb, legnépszerűbb alkotói festenek meg egy képet. Idén például nagy példaképeim is jelen voltak, mint például Prafull Sawant (India), Thomas W Schaller (U.S.A.) és La Fe (Thaiföld). Azt hiszem, nem valószínű, hogy máskor találkozhattam volna velük, mert workshopot Magyarországon -érdelődés hiányában- sajnos nem tartanak, elutazni és kifizetni pedig más országokban elég busás lenne.
Szóval nagy öröm, hogy a világ legnagyobbjai is évről évre eleget tesznek a meghívásnak és megmutatják tudásukat. A programok egész nap zajlanak, némi délutáni sziesztát beiktatva és este folytatódnak az éjszakai festésekkel, melyet a bár kínálata tesz még színesebbé.
Mivel erre az öt napra többszáz érdeklődő jön el, ezek a festészeti bemutatók kivetítőn nézhetőek, hogy mindenki számára látható legyen a “produkció”, s közben kellemes zene is szól, így válik kellemes performansszá az este.
Az ingyenes programok mellett természtesen kiscsoportos fizetős workshopok is voltak, melyekre a nagy érdeklődés miatt hamar elfogytak a helyek. De akinek nem jutott hely ezekre a workshopokra, azok is biztosan megtalálták a számukra vonzó programokat.
Ha esik az eső, ha nem, az utca is tele van festegető emberekkel. Bármelyik kapualjban festőre bukkanhatunk.
Szombat este már hagyomány az utcabál, ahol helyi zenekar játszik és mi, a vendégek pedig őrült jól érezzük magunkat. Elképesztő, mikor a festők százai ropják a táncot a főtéren és nem számít sem kor, sem származás, arra az estére, mind egy nyelvet beszélünk.
Hogy miért szeretek minden évben visszamenni Fabrianoba? Mert rengeteget tanulok ezalatt a pár a nap alatt az akvarellről. Mert új barátságokat köthetek a világ minden tájáról és itt tudok találkozni a régebbi külföldi festő barátokkal és mert láthatom, hogy felnőtt emberek, hogyan engedik szabadjára a bennük élő gyermeket.
Mert minden festő egy nagyra nőtt gyermek, aki nem fél játszani még akkor sem, ha azt mások is látják. Szóval Fabriano az önfeledt festészet mekkája és a határtalan barátságok otthona, az akvarell ünnepének helyszíne.
Szerző: Molnár Regina
