Egy elszánt nő, aki elhatározta, a háború ellenére minden nap vásárol egy kortárs művet.
Peggy Guggenheim a válása után be akarja bizonyítani a világnak, hogy egyedül is képes létrehozni maradandó dolgot. Azzal nem számol, hogy a háború megnehezíti, szinte ellehetetleníti a küldetését. Ellenben mindezek ellenére a vagyonát kortárs, modern művészek alkotásaiba fekteti, és több embert menekít ki Amerikába a borzalmak elől.
Olvasva a könyvet, kettősség van bennem. Egyrészről egy hatalmas szívű nőt ismerünk meg, aki képes volt akár élete végéig támogatni havi juttatással a barátait, hiába is nem tettek le semmit az asztalra. Támogatta a számára különleges művészeket, és semmit nem engedett az elhatározásából, hogy létrehoz egy kiállító teret, amiben kizárólag megdöbbentő, újszerű alkotások lesznek bemutatva.
De egy dolog nem vált számomra világossá, az pedig a pénz. Szerintem a regény nem tisztázta ezt a dolgot rendesen, hisz bár apjáról tudjuk, hogy a Titanic áldozata lett, és tőle örökölt Peggy, ellenben az őt támadó rokonokat nem értettem meg. Miért hátráltatják, miért állnak az útjába?
Aztán többször elhangzott a regényben, hogy egy-egy projektnél sápítozik, hogy teljesen lenullázódik, semmi pénze nem marad, de másnap már öt festményt vesz egy festőtől. Na, ezek olyan kacskaringós dolgok voltak, amitől egy kissé meseszerűnek éreztem a történetet.
A regénnyel volt más bajom is. Három évet ölelt fel mindösszesen, és pont az az időszak maradt ki teljesen, amikor visszaköltözött Európába, ráadásul Velencébe, ami a zsúfoltsága ellenére is káprázatos egy hely, és ott élt több mint harminc éven át haláláig. Miért oda ment? Hogy indította ott el a múzeumát?
Ismét úgy éreztem magam olvasás közben, mintha egy kibővített wikipédia jegyzetet olvasnék. Száraz volt, szenvtelen, nem éreztem a félelmet, az aggódást, a szerelmet benne, ami többször is röviden előkerült a regényben.
Viszont ismét arra buzdított a könyv, hogy nézzek utána a neten, és keresgéljek fotókat, cikkeket, és nézzem meg a még most is üzemelő múzeumának az oldalát, amit remélem, egyszer élőben is megnézhetek.
A könyvre öt pontból négyet szeretnék adni, amiért felcsigázta az érdeklődésem, de sajnos érzelmileg nem érintett meg. Itt pedig a hozzá horgolt nagyinégyzet a 2026-os könyvtakaróhoz :)
