Majdnem megnéztem újra a Római vakációt Audrey Hepburn szereplésével.
A regény modern változata a fent említett filmnek. A különbség annyi, hogy nem hercegnő szökik meg a kötelességek alól, hanem egy híres popsztár, aki besokall attól, hogy nincs saját gondolata, élete, akarata.
Nem akar Amelia hálátlan lenni, hisz mindene megvan, amiről álmodott, és minden túlzás nélkül lehet mondani, hogy amiről álmodni sem mert. Pénz, hírnév, éneklés. De egyre feszítőbben érzi, hogy az életét mások irányítják, és lassan mindenki elfelejti, hogy ő Amelia és nem csupán a celeb Rae Rose.
Édesanyjával teljesen megromlik a kapcsolata, állandóan csak pénzt kér tőle, így egyetlen ember van, akire számíthat, a menedzsere, Susan. Így egy napon eldönti, hogy mikor gyerekkorában édesanyjával fáradtak voltak, mindig Audrey Hepburn filmet nézik, ezért autóba vágja magát, és lemásolja a Római vakáció filmet, de hogy mégse szeljen át óceánokat, így a nem messze lévő Rome városába megy... ahol lefullad a kocsija (haha, mily meglepő fordulat :) ), és pont egy tökéletes kinézetű, csupaszív, és morgós pasi kertjében landol (haha, most is biztos megdöbbentél, hogy egy kiégett nő hogyan lehetséges, hogy egy álom férfinál talál menedéket :) )
Kettejük kapcsolata hangos, dühös, zavaró, de mindennek a mélyében mindkettejük részéről a félelem áll, hogy sosem lehet köztük tökéletes a harmónia, hisz Amelia feltöltődik, visszamegy a régi életébe, Noah, a férfi pedig marad a kisvárosban a pitesütőboltjában.
A vége felé megvallom, már kicsit kezdtem úgy érezni, hogy oldalszámra hajaznak, mert már túl sok volt az egymásra-nem-találás, és minden oldal lapozásánál azt gondoltam magamban, hogy "könyörgöm, csókoljátok már meg egymást, már uncsi ez a se veled se nélküled játék".
A Római vakáció filmet végül két ok miatt nem nézem meg egyelőre. Az egyik, hogy két óra hosszú, és ez túl sok nekem. A másik pedig, hogy a könyvben is elhangzik többször, hogy a vége egyáltalán nem vidám, hanem totál életszagú... na, erre nincs szükségem, mikor éppen feltöltődni vágyom :)
A sztorinak mi lesz a vége, egymás karjaiba omolnak-e, és megtalálják-e az egyensúlyt a két életvitel között, ez totál előresejthető, némi csavar kerül még bele, de azok is megnyugtatóan érkeznek, nem kell megborzongni tőlük.
Na de az érdekesség- számomra mindenesetre :) Régebben szerintem nem volt divat köszönetet mondani a szerzőnek a világ összes macskájáért, óvodástársáért, szüleiért.. erős túlzás a felsorolásom. Mostanában viszont szinte minden regény mögött ott áll, hogy kik nélkül nem jöhetett volna létre a könyv. És ha hiszed, ha nem, drága Olvasó, talán az első ilyen utószöveg nekem, amit érdemes volt elolvasni. Hát na, némi újdonság és meglepő, váratlan fordulat került azért a regénybe :)
Csodás szórakozást kívánok hozzá, és ja, majdnem elfelejtettem, az 5-ből 3/4 pontot adok rá.
Lami
