Vannak könyvek, amik hozzáadnak az életedhez, de vannak, amik elvesznek belőle, például azzal, hogy megkérdőjelezik intelligenciádat.
Nem igazán fordult még elő velem, hogy egy regényben (legyen az akár levél-regény, mint ez) vissza-vissza kell térnem mondatokhoz, mert a bonyolult szószerkezetek miatt első olvasatra érthetetlen, mit akart közölni velünk az író.
Már ez, hogy gyengeértelműnek éreztem magam, visszafogott abban, hogy élvezzem a könyvet.
Olvastam róla véleményeket, mielőtt most ezt a néhány sort levetem, és eszembe jutott férjem mondata: "Aki nem tud írni, abból kritikus lesz." - hát most valahogy így érzem magam, hogy úgy kritizálok egy könyvet, hogy magam sem vagyok biztos abban, hogy jól meg tudnám fogalmazni.
M. egy középkorú nő, aki elhívja magához a híres festőművészt, L.-t, hogy a láp adta csodákat festményein keresztül megfogalmazza.
Hatalmas ellentét, viszály, meg-nemértettség van köztük. M. mindig is csúnyának tartotta magát, holott nem volt az, L. pedig a magas lóról követi az életet, így a nőt is folyamatosan lekezeli.
Nőiesség, család, anyaság, útkeresés, az életértelme.
M., a házigazda szerepében szenved a festő, férje és lánya mellett, nem találja helyét a világban.
És itt jön az a rész, amitől úgy érzem, másként megírva jobban hatott volna: mivel nem merül bele a történetmesélő egyetlen múltbéli eseménybe sem mélyebben, amitől megértenénk, hogy M. mitől ennyire mélabús, kedvetlen - pusztán csak utalásokat kapunk rá -, ezért inkább azt éreztem végig, hogy egy olyan nő szemszögéből nézzük a világot, akinek mindene megvan, és a jólétben már nem tud mit kezdeni magával, hisz egyetlen kikapcsolódása a réveteg maga elé bámulás a székéből, és a semmire gondolás.
Szerettem volna együttérezni vele, meghatódni, hogy tudja, mi a dolga, és az alapján cselekszik, vagy jobban megérteni őt.
De ehelyett lenéztem, nem tudtam értékelni. Szóval röviden fogalmazva: bosszantott a tesze-toszasága, és a semmire sem hajlandó jelleme.
Az öt pontból 3-at azért adok neki, mert megkavart, érzelmeket ébresztett bennem, de ahogy fentebb is írtam, nem olyanokat, mint más olvasókban, engem inkább felbosszantott M. jelleme.
Azért, ha gondolod, vesd bele magad, végülis csak 220 oldalnyi a történet, drága Olvasó :)
Lami
